Kazincbarcika, Borsod-Abaúj-Zemplén megye harmadik legnagyobb városa, a második világháború után, az iparosodás hatására jött létre. A település neve több kisebb falu egyesüléséből ered: Sajókazinc, Barcika és Berente összeolvadásával jött létre.

A salgótarjáni Karancs Szálló története kiválóan illusztrálja azt a városi és építészeti ambíciót, amely a modernizáció jegyében fogalmazódott meg Salgótarjánban az 1950-60-as években. Nevét a Salgótarján közigazgatási területén található Karancs-hegyről kapta.

Ajka az elmúlt években példaértékűen kezdte el újragondolni és tudatosan kommunikálni kulturális értékeit, bizonyítva, hogy egy ipari hagyományokkal rendelkező település is képes modern, élményalapú városmarketinget megvalósítani.

Aki járt már valaha Borsod-Abaúj-Zemplén megye központjában, annak már lehet némi fogalma arról, hogy mégis mit jelenthetett a városnak az egykori vasgyár. A térségben a kohászatnak több évszázados hagyománya van, a Bükkben a 18. században jelentek meg az első kohók.

A Goldberger Textilgyár története szorosan összefonódik Óbuda és a magyar könnyűipar fejlődésével. A vállalat alapjait 1784-ben fektette le Goldberger Ferenc, aki a Lajos utca 138. alatti udvarban kékfestő manufaktúrát hozott létre a Duna közelségében.

Az újbudai, XI. kerületi Hengermalom a 19. századi iparosodás egyik meghatározó létesítménye volt, amely a Duna-part és a budai oldal gazdasági térszerkezetének átalakulását is alapvetően befolyásolta.

Az újépítésű, nemrégiben felhúzott lakóingatlanok dzsungelében bújik meg a régi óbudai harisnyagyár, melynek története a hazai ipari örökség és a városi funkcióváltás egyik izgalmas példája.