Hengermalom: Kelesztésre fel!

„A város az emberi együttélés legnagyobb alkotása: egyszerre művészet, véletlen és szenvedély.” Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára

Az újbudai, XI. kerületi Hengermalom a 19. századi iparosodás egyik meghatározó létesítménye volt, amely a Duna-part és a budai oldal gazdasági térszerkezetének átalakulását is alapvetően befolyásolta. A gőzmalom 1841-ben kezdte meg működését, és a magyar élelmiszeripar modernizációjának korai szimbólumává vált: az ipari technológia, a vízi szállítás és az energiahasználat integrációjával a korszak egyik legfejlettebb malomipari egységének számított. A Hengermalom épületegyüttese nem csupán ipari termelési helyszín volt, hanem egy komplex gazdasági és infrastrukturális csomópont, amely a Duna-part városi beépülését is meghatározta. A hengerszékes őrléstechnológiának köszönhetően jóval hatékonyabban működött, mint a hagyományos malmok. Az ipari komplexum két fő egységből áll – a malomépületből és a hozzá tartozó siló-hengertömbből –, amelyek együttese a budapesti ipari örökség egyik legjelentősebb fennmaradt példája.

A 20. század során azonban a magyar malomipar átalakulásának köszönhetően fokozatosan elveszítette központi szerepét, majd a rendszerváltás után a terület ipari funkciója végleg megszűnt. A robusztus téglaarchitektúra, a nagy belmagasságú terek és a Duna-parti elhelyezkedés azonban továbbra is erős térbeli karaktert biztosít az épületegyüttesnek, amely a posztindusztriális városi környezet egyik ikonikus elemévé vált. Az épületegyüttes ma az ipari örökség megőrzésének és a hosszútávú funkcióváltás kettős kihívását hordozza: miként lehet egy hajdani barnamezős infrastruktúrát kortárs, közösségi és kulturális funkciókkal és szolgáltatásmixszel megtölteni anélkül, hogy a lesben álló lakóingatlanfejlesztők keze által elveszne annak ipari identitása, öröksége, indusztriális miliője. Erre igyekszik az utóbbi években a Valyo – Város és Folyó Egyesület beavatkozásai révén választ találni a Kelesztés programsorozattal, amely mindenki előtt megnyitotta a Hengermalom tereit és jelenleg ideiglenes, kísérleti városi térként értelmeződik újra.

A Valyo projektjei – szabadtéri kiállítások, közösségi installációk, kulturális események – nem pusztán kísérleti, átmeneti jellegű programok. Mindinkább egyfajta szimbolikus üzenet a felsőbb döntéshozatali szintnek, miszerint a lakossági érdekérvényesítés nélkül nem valósítható meg valódi, hosszú távon fenntartható funkcióváltás. Ennek oka, hogy az utóbbi években a környék intenzív lakóingatlan-fejlesztései egyre inkább háttérbe szorítják a közösségi és kulturális funkciókat, miközben a közlekedési és humán infrastruktúrák már most túlterheltek, és a terület alapvető városi szolgáltatásai hiányosak.

Ebben a helyzetben a Valyo Egyesület korábbi kísérleti beavatkozásai különösen fontos példát mutatnak: rávilágítottak, hogy a Duna-part és az ipari örökség újraértelmezése nem pusztán gazdasági, hanem társadalmi és környezeti kérdés is. A Hengermalom sorsa így nemcsak egy ipari műemlék jövőjéről, hanem arról is szól, milyen városban szeretnénk élni a jövőben. Tehát az elhagyott ipari zónák nem csupán pontszerű, fejlesztési tartalékterületek. A terület fejlesztése egy átfogó, nagyobb léptékű városi szövetet érintő kérdéskör.

Kép szerzője: Valyo, Pilván Anita