Arizonai élménybeszámoló – A tempei Hayden Flour Mill

Már több mint egy hónapja, hogy landolt a gépem az Egyesült Államokban, és lassan túl vagyok több mint 7 interjún, amit különböző szakértőkkel, a malom tekintetében pedig az érintettekkel készítettem. Régóta foglalkoztatott, hogy egy ilyen erősen integrált, fejlett városszövetben miért maradt fenn egy ennyire alulhasznosított, fejlesztetlen terület – különösen úgy, hogy lokációja és történeti jelentősége alapján kulcsfontosságú a város számára. (Érdekesség, hogy az arizonai malom története és jelenlegi helyzete erős hasonlóságot mutat az otthoni, budapesti 11. kerületben található Hengermalommal.)

A Tempe-i Hayden Flour Mill kapcsán (és a hasonló volt ipari területek tekintetében) talán az egyik legfontosabb, hogy a 0. vagy inkább -1. feladata egy városfejlesztőnek az, hogy megértse, mi történt ott korábban, mi volt a funkciója. A „gazdája” / „alkotója” hogyan gondolkodott? Egy szóval, mélyre kell ásni a történelembe, hogy megértsük, milyen gazdasági, társadalmi és környezeti ökoszisztéma volt itt korábban, milyen telepítési tényezők befolyásolták az itt megtelepedett ipart.

A Malmot Charles T. Hayden alapította, amely 1874-ben készült el. Azonban jelentősége nem korlátozódik csupán a malom tényleges területére: Charles T. Hayden üzletemberként és politikai szereplőként az egész városmag (Tempe Downtown) fejlődésére is hatással volt. Nem csupán egy egyszerű ipari funkciót hozott létre, hanem egy vízenergiára, diverzifikált mezőgazdaságra és feldolgozóiparra épülő, integrált regionális gazdasági rendszert, amely megalapozta a város fejlődésének egészét:

• Egy komplex, egymásra épülő gazdasági rendszert hozott létre, amiben a Tempén keresztül futó Salt River, mint erőforrás kulcsfontosságú szerepet játszott: csatornákkal vezette a vizet a malomhoz, így ez volt az egyik első vízenergiára épülő ipari használat a térségben;

• Egy olyan agrárgazdaságot hozott létre, amely a körkörös gazdaság ékes példája is lehetne, hiszen a folyó kedvezett az öntözéses gazdaságnak, ezeket a terményeket a malomban feldolgozták, a melléktermékeket visszaforgatták az állattartásba, így ez kedvezett az állattenyésztésnek is (főként a marhatartásnak), ami pedig az élelmiszerellátást biztosította.

• Politikai szerepvállalása révén aktívan alakította a térség fejlődési irányait;

• Több nyelven beszélt, és képes volt a különböző közösségek (indián közösségek/mexikói, őslakos csoportok) közötti kapcsolatok kiépítésére;

• Közvetítőként működött gazdasági, társadalmi és intézményi szereplők között: oktatási intézményeket támogatott, bírói pozíciót töltött be.

• Hatással volt a városszerkezet egészére: boltokat, raktárakat, műhelyeket hozott létre, és számos ezek közül még ma is látható a Downtownban.

Miért?

Az interjúim során szinte minden esetben az elsők között volt az a kérdés, hogy mégis miért ennyire fontos a malom a helyiek számára?

• Az egyik legőszintébb válasz így szólt, és szolgáljon ez tanulságként a hazai gyakorlatok számára, és rettentsen el minden műemlékrombolót: „Azért, mert kevés olyan történeti helyük van, amely valóban identitásformáló erővel bír. És ami van, azt szeretnék megőrizni.”

• És ami még fontosabb: „Az emberek szeretnek olyan helyekhez kapcsolódni, amelyeknek jelentése és története van.”

Mit?

A helyiek tehát egy olyan élő, vegyes használatú közösségi teret szeretnének, ahol a történelemhez többféle módon tudnak kapcsolódni – használaton, élményen, jelenléten keresztül… és nem kell mondanom, hogy nem egy zsúfolt stúdiólakásokkal tűzdelt egyfunkciós területet szeretnék látni…

Hogyan?

A kutatásom során alaposan megvizsgáltam a Hayden Flour Mill fejlesztésére létrehozott hivatalos koncepciót. Egy kifejezetten komplex, mixed-use vízió rajzolódik ki, amely mögött nem hangzatos és felületes „koncepciógyártás” húzódik meg (ami általában egy önkormányzati iroda elhagyatott és poros fiókjában végzi). Hanem egy többéves, iteratív tervezési folyamat áll. Mikor megláttam a honlapot, elállt a lélegzetem. Mennyi résztvevő és megannyi jó elképzelés és szép tervek. Gondoltam magamban, hogy most jól megmutatom a tutit az otthoniaknak.

Hggy a tervezés és bevonás valóban követendő példaként szolgáljon minden hazai várostervező számára:

Interjúk, workshopok, szakértői egyeztetések követték egymást – 2–3 éven keresztül, folyamatos visszacsatolással, amelyben részt vettek: a helyi lakosok, az egyetem, az önkormányzati szereplők, befektetők, nonprofit szervezetek, regionális projektekkel foglalkozó cégek, valamint az őslakos közösségek (Salt River Pima–Maricopa és Gila River).

Továbbá Tempeben külön műemlékvédelmi hivatal működik az önkormányzaton belül, és legalább havi egyszer, de inkább kétszer külön városi tanácsülés foglalkozik kizárólag örökségvédelemmel!

Majd „bejött a képbe” egy számomra ismeretlen, teljesen új tényező: a kulturális érzékenység. A fejlesztés során kiemelt szempontként jelent meg az őslakos közösségekhez kapcsolódó kulturális és természeti értékek figyelembevétele: ide tartoznak többek között a Hayden Butte (a Malom közvetlen közelében található domb) területén található egykori agavéteraszok megmaradt részei, a vallási és rituális gyakorlatokhoz kötődő helyszínek, valamint az ökológiai szempontból érzékeny, védett növényfajok megőrzése (sünkaktusz). 😊

Majd jött a fekete leves: a múlt heti önkormányzati döntés értelmében a projektet egyelőre leállították.

Számomra azért ez nem volt egy akkora „plot twist”, hiszen az interjúalanyaim számos olyan tényezőről számoltak be ezt megelőzően, amelyek megerősítettek abban, hogy itt sem olyan egyszerű a helyzet. Na, nézzünk meg néhány helyi kihívást és akadályt, amik talán a legfontosabb tanulságként szolgálhatnak…

A terület lokációja egyszerre jelenti annak legnagyobb értékét és legfőbb korlátját. Éppen ez a kettősség teszi különösen összetetté az ilyen típusú helyszínek megőrzését és fejlesztését: miközben a pozíciójuk kiváló, a rájuk nehezedő fejlesztési nyomás is óriási.

A Malom fejlesztésének fő akadályozó tényezője nem a kereslet hiányából fakad, hanem abból, hogy a tervezett beavatkozások nem illeszkednek a rövid távú megtérülésre épülő fejlesztési logikákhoz. Az örökségalapú, komplex revitalizációk időigényes, többlépcsős folyamatok, amelyek hosszú távú szemléletet, intézményi stabilitást és következetes stratégiai elköteleződést igényelnek.

Időt, türelmet és következetes szemléletet igényelnek – mindez azonban ritkán kompatibilis a bevett városfejlesztési gyakorlatok rövid távú, gyors eredményeket preferáló logikáival.

Az adaptív hasznosítás ráadásul sok esetben kevésbé látványos beavatkozás és rövid távon korlátozottabb pénzügyi megtérülést kínál, ezért nehezen illeszkedik a gyors megtérülést elváró fejlesztési logikákba. A politikai és gazdasági nyomás így gyakran a költséghatékonyabb, látványosabb, gyorsabban bevételt termelő fejlesztések irányába tereli a döntéseket, aminek következtében az adaptív megközelítések könnyen háttérbe szorulnak.

Mindezek mellett természetesen számos további – műszaki, infrastrukturális, üzemeltetési és fizikai adottságokból fakadó kihívás merül fel, azonban ezek részletes kibontása már túlmutat ennek a bejegyzésnek a keretein… és őszintén szólva egy napba sem férne bele… 😊