Linz: Dohánygyár / Tabakfabrik

A nemzetközileg is ismert és elismert linzi DOHÁNYGYÁR / TABAKFABRIK egy újrahasznosított hajdani ipari telephely a városközpont, a Duna és a kikötői negyed között. A műemlékvédelem alatt álló egykori dohánygyár – bár megtartotta a Dohánygyár elnevezést – ám nevével ellentétben napjainkban ipari célok helyett 80 ezer m² területű, pezsgő kulturális, üzleti és kreatív központként üzemel. 13 ezer m²-nyi belső udvara alig kisebb, mint Linz város hatalmas főtere.

Újratervezése során a megújult ipari épület a kortárs technológiák és a kreatív szektor központjaként definiálja magát, nem pedig hagyományos múzeumként vagy rendezvényhelyszínként. Egyszerre műhely, színpad, laboratórium, próbaterem, kreatív együttműködés központja, és végső soron egy egyedülálló városi negyed – ahol még kerékpárjavító műhely és kézműves sörfőzde is van. A mai Dohánygyár egy olyan izgalmas ötletgyár, amely sokszínű vállalkozásoknak és közösségeknek ad otthont, amelyek együttesen aktív és egyedi közösséget alkotnak, termékeny talajt biztosítva az innováció számára. Az üzleti élet, a kreativitás, az új technológiák és a startup szcéna összefogásával a Tabakfabrik egy országosan és nemzetközileg is inspiráló zászlóshajó projekt.

A linzi dohánygyár története nagyban szimbolikus az osztrák és a nemzetközi politikai fejlődés szempontjából. A munkásosztály egykor büszke fellegvára a szociális építészet és a városrendezés mintapéldája volt, de a munkaerő létszáma fokozatosan csökkent a növekvő automatizálás miatt. Az ezredforduló után az Austria Tabakwerke-t, sok más állami tulajdonú vállalathoz hasonlóan, privatizálták. Ami ezután következett, az jellemző volt az akkori privatizációs hullámra: a racionalizáció a gyárak fokozatos bezárásához és a termelés alacsonyabb munkaerőköltségű országokba történő áthelyezéséhez vezetett. A műemlékvédelem alatt álló épületek nagy részét később az állami szektor visszavásárolta, köztük a linzi dohánygyárat is 2009-ben.

A linzi dohánygyár története három szakaszra osztható: eredetileg az állami szektor építette, majd rövid időre privatizálták, ma pedig ismét állami tulajdonban van. Az államnak azonban újra kellett definiálnia saját szerepét ahhoz, hogy bizonyítson a 21. században, és elnyerje polgárai elfogadását és támogatását. Rengeteg megválaszolandó kérdés merült fel: Milyen társadalmi, kulturális és gazdasági feladatokat fog vállalni az állam és a város a 21. században? Milyen együttélési és együttműködési formákra van szükség a 21. században? És milyen szerepet játszik ebben az önkormányzati közigazgatás? Hogyan illeszkedik a civil társadalom az állam konstrukciójába? Hogyan definiálódik a köztér modern felfogása? Hogyan fog kinézni a munka és az üzleti élet a jövőben? Hogyan teremthetünk jólétet ökológiailag, gazdaságilag és társadalmilag fenntartható módon?

A linzi Tabakfabrik nemcsak elméleti válaszokat keres ezekre a kérdésekre, hanem teret biztosít a kísérletezésnek és a jövő politikai, társadalmi és gazdasági modelljei konkrét megvalósításának is. S ehhez a történelmi múltból építkezik. Linz munkásváros volt és maradt is, egyike azon kevés európai városoknak, ahol több a munkahely, mint a lakos. A gazdaság, a kereskedelem és az ipar virágzik. Az ebből eredő erős pénzügyi helyzet lehetővé tette a város számára, hogy átfogó szociális szolgáltatási és programhálózatot hozzon létre. Így alakult ki a magas színvonalú közművelődési intézmények sűrű hálózata, valamint egy nagyon aktív, független művészeti és kulturális élet. Amikor Linz 2009-ben elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, ezzel nemzetközi elismerést nyert a város sokoldalú kulturális központtá válása.

A Tabakfabrik négy vezérelv mellett kötelezte el magát: együttműködés, átláthatóság, nyitottság és fenntarthatóság. A kihívást egy fizikai és társadalmi tér közös fejlesztése jelentette – egy hely a munkának, az inspirációnak, a tanulásnak, a találkozásoknak, a lehetőségeknek és az utópiáknak. Mindehhez össze kell egyeztetni a városfejlesztés, az építészet, a szervezeti felépítés, a kulturális fejlődés és egyéb szempontokat. A szilárd gazdasági alap biztosítása érdekében a telephely használati és bérleti struktúráját különböző minőségi kategóriák szerint differenciálták. Ennek köszönhetően a Tabakfabrik ma már az üzleti tevékenységein keresztül önfenntartó. Ezzel Linz felzárkózik egy nemzetközi trendhez: minden gazdasági válság ellenére az értékteremtés és a foglalkoztatás a kreatív iparágakban folyamatosan növekszik. A komplexum tevékenysége számos ágazatot ölel fel, a kultúrától és a kreatív iparágaktól az oktatásig. A létesítményt úgy tervezték, hogy mind egyéni rendezvények, mind hosszú távú bérlők számára helyet biztosítson. Művészek, kulturális és társadalmi szervezetek, szabadúszók, oktatási intézmények, hirdetők és digitális ügynökségek, technikusok és szoftverfejlesztők, építészek, tervezők, médiacégek és kézművesek – mindannyian különböző térbeli struktúrákban működnek. Stúdióként, rendezvényhelyszínként, közös munkavégzésre alkalmas térként, irodákként, előadóteremként, gyakorlati helyként és workshopokként használják a tereket. Rendhagyó és egyedi térbeli elrendezésének köszönhetően a Tabakfabrik Linz keresett helyszínné vált nemzetközi kiállítások, sőt kasszasikeres filmek számára is, mint például a "Titanic", a "Tutanhamon" vagy a "Banksy rejtélye – Egy zseniális elme".

Az egyedülálló revitalizációs koncepció nemzetközi figyelmet kapott, és régóta a legjobb gyakorlati példák egyikének tekintik a városfejlesztési konferenciákon és jövőorientált kutatási projektekben világszerte. „Az egyik legizgalmasabb és legjelentősebb jövőorientált projektként” jellemzik, amely jelenleg Ausztriában zajlik – és úttörő szerepet játszik egy új ipari ökológia fejlesztésében, amely azt a kérdést feszegeti, hogyan tervezhetjük meg az innovációs folyamatokat a jövőben az Ipar 4.0 világában.

A Dohánygyár története

1672

Ezen a területen eredetileg, 1672 és 1850 között a Linzi gyapjúgyár működött. Ez volt Ausztria első textilgyára az ipari korban, mely a 19. századi ipari forradalom idején fellendülést élt át, elsősorban a jó vízi és vasúti közlekedési kapcsolatainak köszönhetően. Akkoriban Európa legnagyobb gyapjúfeldolgozó és szőnyegkészítő gyára volt.

1850

A gyapjúszövetgyár 1850-ben a cseh textilgyárak erős versenye miatt csődbe ment. Vészhelyzeti intézkedéseként megkezdődött a dohánygyártás. Mivel több mint ezer, túlnyomórészt női alkalmazott dolgozott a gyárban, a következő évtizedekben ingyenes szociális juttatásokat vezettek be, mint például gyermekfelügyelet, a vállalat által működtetett óvoda, védőruházat és vállalati orvosok. 1928-ra a termelés 1,5 milliárd cigarettára, 1,5 millió kg pipadohányra és 750.000 kg cigarettadohányra nőtt. Ekkora kapacitást a meglévő épületekben már nem lehetett biztosítani, szükségessé vált a bővítés.

1929-1935

Az új gyár 1929-ben megkezdett építése a nagy világgazdasági válság miatt elhúzódott, csak 1935-ben fejeződött be. Ez volt Ausztria első acélvázas épületegyüttese, benne a 227 méter hosszú, enyhén ívelt cigarettagyártó épület (ma: Casablanca épület), az erőmű a nagynyomású gőzrendszerrel, raktárak (Smart és Havana épületek), valamint a pipadohány-gyártó üzem (Falk és Dames épületek). Már ez az akkori, összesen 50 ezer m²-nyi fedett, hasznos területet felölelő Dohánygyár is komplex műalkotásnak számított. Vállalati arculatként minden egyes elemet megterveztek: a színeket (például az acél ablakok és ajtók festékéhez használt türkiz színt, a „Linzer Blue / Linzi kék”-et), a tipográfiát és a berendezést, az acélcső székektől a kilincsekig és a kávéscsészékig. Az 1930-as években ez volt Európa egyik legmodernebb és vezető dohánygyára, 8000 cigarettát gyártottak benne gépenként, percenként. 1981-ben a gyárat ipari műemlékké nyilvánították. Idén ünnepli 90 éves jubileumát.

2001–2009

2001-ben a brit Gallaher Group felvásárolta a vállalatot, amelyet 2007-ben eladott a Japan Tobacco Internationalnak. A japán tulajdonos 2009-ben a dohányipar elleni globális kampány miatt leállította a 284 alkalmazottat foglalkoztató üzemet.

2010

Linz városa 2010-ben 17 millió euróért visszavásárolta a 38.148 négyzetméteres, elhagyatott gyárterületet azzal a szándékkal, hogy azt Felső-Ausztria kreatív iparágainak zászlóshajó-projektjévé alakítsa. S az azóta eltelt 15 év alatt valóban egy egyedülálló és izgalmas komplexum jött létre, amely különféle kortárs művészeti és üzleti célokra szolgál – a jövő munka-, üzleti és lakókörnyezetének társadalmi mikrokozmosza.

2010-2022

Megkezdődött a gyárterület felújítása és hasznosítása. Egy Linz város által alapított cég tervezi, kezeli és üzemelteti a helyszínt. Több száz érdeklődő közül választottak ki olyan bérlőket, akik kölcsönösen profitálnak egymásból és egyedi, élénk ökoszisztémát hoznak létre. Sok úttörő vállalkozás ma is a Tabakfabrikban tartja fenn stúdióit, irodáit és műhelyeit. Tíz évbe telt, befektettek, hálózatot építettek, felújítottak és bővítettek. 2022-ben azután a Tabakfabrik büszkén jelentette be a teljes kihasználtságot. A műemlékvédelem alatt álló történelmi helyszín újratervezése és működtetése eleinte kizárólag Linz város pénzügyi támogatása révén valósult meg. 2016 és 2022 között összesen kb. 72 millió eurót fektettek be a felújításba, amelynek 70%-át hitelfinanszírozásból biztosították. 2017-ben azután paradigmaváltás történt: a Tabakfabrik GmbH saját tőkét kapott a várostól és profitorientált vállalattá vált. A folyamatban lévő üzleti tevékenységéből származó bevételek fedezik a kiterjedt telephely napi működésének költségeit, a telephelyért Linz városának fizetett bérleti díjat, sőt már a hitelek visszafizetését is. 2022-ben a Tabakfabrik GmbH elérte első nyereségét, amelyet azóta is visszaforgatnak.

Napjainkban

A gyapjúiparból cigarettagyártássá, majd a kreatív iparágak, a digitalizáció és a startupok központjává való átalakulás sikeres volt. Az egykori ipartelep helyén egy jövőorientált városi negyed fejlődött. A mostani különleges Dohánygyár méltán tett szert nemzetközi hírnévre. Jelentős szerepet tölt be a különböző kreatív iparágakban. Körülbelül 250 szervezetnek ad otthont, amelyek mintegy 2.900 munkahelyet biztosítanak. Ezek a szervezetek és a különböző ágazatokból származó magánszemélyek – művészek, startupok, társadalmi egyesületek és programok, reklám- és médiaügynökségek, üzleti angyalok, alapítók, befektetők, diákok, szociális munkások, technológia- és szoftverfejlesztők, építészek, tervezők, gyártók és még sokan mások – irodákként, stúdiókként, közös munkavégzésre alkalmas terekként, előadótermekként, workshopokként, tárgyalókként és rendezvény-helyszínekként használják a Dohánygyárat. A hangsúly ezen ökoszisztéma hálózatépítésén, egy pezsgő közösség létrehozásán és a határokon átnyúló együttműködés előmozdításán van.

A mai Dohánygyár fejlesztésének első fázisa szándékosan csupán látványos rendezvényhelyszínként pozícionálta a sokáig megközelíthetetlen helyszínt, azzal a céllal, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a területre és széles körű elfogadottságot biztosítson. Ennek eredményeként a Tabakfabrik fokozatosan a város kulturális életének központjává vált: 2012 óta több mint 2 millió látogató vett részt az ottani eseményeken.

Az átalakulás második fázisában a kulturális és kreatív iparágak létrejöttével az addigi egyszerű rendezvényhelyszínből kreatív központtá fejlődött. A fogyasztói találkozóhelyből termelői találkozóhely lett.

A legújabb fázist a QUADRILL nevű, 190 milliós uniós projekt jelenti a Dohánygyár nyugati oldalán, amely szinte új városrészt létrehozva 2026-ra összeköti majd a városközpontot a kikötői negyeddel.

A 2021-ben kezdődött kivitelezés során olyan hatalmas épületegyüttes jön létre, amelyben helyet kap:

• 18.000 m² alapterületű iroda

• 8.400 m² alapterületű, 175 db lakás

• 1.950 m² alapterületű kereskedelmi- és vendéglátó létesítmények

• 1.050 m² alapterületű élelmiszerbolt

A Quadrill projekt leghangsúlyosabb épülete a 109 m magas Quadrill-Torony lesz, amelynek 10-25. emeletén fantasztikus kilátást nyújtó irodák, továbbá egy 4 csillagos Arcotel-szálloda lesz kialakítva.