top of page
  • Writer's pictureurbavis

Szakmai beszámoló a Tervezett iparvárosaink városfejlesztési kihívásai napjainkban című konferenciánkról

Updated: May 1

A Magyar Urbanisztikai Társaság Fiatal Urbanisták Tagozata, a Völgyváros Egyesület és az Urbavis konferenciát és kerekasztal-beszélgetéseket szervezett „Tervezett iparvárosaink városfejlesztési kihívásai napjainkban” címmel Salgótarjánban, a Völgyváros Gyárban. A konferencia Finta József, Salgótarján és hazánk meghatározó építészének munkásságának kívánt emléket állítani. A zseniális fotókat, videókat ezúton is köszönjük a Völgyváros csapatának!


Megnyitó

A konferenciát Dr. Salamin Géza, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a 2023 novemberében megtartott közlekedési konferencia kiváló folytatása ez a rendezvény, ahol a középvárosokon belül kifejezetten a tervezett városok kihívásai és fejlesztési lehetőségei kerülnek fókuszba. 

A MUT elnöke kiemelte, hogy Salgótarján az 1950-es és 1960-as években dinamikus fejlődésen ment keresztül és a völgyváros volt az első, aki a Magyar Urbanisztikai Társaságtól Hild-díjat kapott 1968-ban. 

Hogy mennyire egyedi természeti környezettel és fejlődéstörténettel rendelkezik a 102 éves Salgótarján, azt egy 1855-ből származó Fényes Elek-idézettel támasztotta alá: 

„Salgó-Tarján, magyar falu, Nógrád vármegyében, 808 katholikus lakos katholikus paroch. templommal. Ékesíti az uraság kastélya, és szép kertje. Határja nagy, hegyes, de azért hasznos; különösen szép makkos erdeje és egy vadas kertje van. F. u. Jankovics Antal. Nevét vette ezen helység a régi salgói vártól, melly egy egész uradalomnak feje volt. Épület ez sűrű erdőségek között egy magas és csucsos hegy tetejére; kerületét kősziklás meredek teszi, aljait pedig mély völgyek kerítik. A várhoz felmenni csak délfelől lehet, ottan is bajosan, de feljutván egyszer, az alant fekvő s mindenfelé látszható hegyekre gyönyörű kilátás esik. A lakhelyek kősziklába voltak bevágva, s mintegy 300-an férhettek el bennök. Kutja nem volt, hanem cisternákkal fogták föl a vizet. Egyébiránt az innen való letekintés a mélységbe, könnyen főszédülést okoz.” 

A megnyitót követően bemutatásra került a Völgyváros Egyesület kisvideója, amely Salgótarján építészettörténetét ismertette a jelenlévők számára, egyben pedig méltatta Finta József építészeti munkásságát a megyei jogú városban. 


Finta József, a mindig megújuló építész

A konferencia első előadója volt Szabó Tamás János, Ybl Miklós-díjas építész, illetve a Finta Építészstúdió munkatársa, aki Finta Józsefről mint mindig megújuló építészről beszélt előadásában, aki több mint 30 éven keresztül volt az előadó mestere.

Szabó Tamás János kiemelte, hogy Finta a „korszakhatárok építésze volt, aki egy legendás modernista generációtól tanulta a szakmát, aztán ennek a generációnak ő is tagja lett”. Ahogy az előadó fogalmazott, ez a „teremtés korszaka”, amit egy „fukuyamai pillanat” követett – míg korábban megfontolás nélkül lebontottak több száz éves épületeket, később szinte konszenzussá vált, hogy a fejlődés korszaka lezárult, ezért a korábbi értékeket kell megőrizni. 

Az előadó hangsúlyozta, hogy Finta József erre érzett rá, munkásságában és stílusában az volt látható, hogy „az építészet játék – egy olyan játék, ami halálosan komoly”. Az életműve annak ellenére tudott egységes maradni, hogy nagyon különböző stílusúak az épületei. Finta „érzelmes modernistaként” aposztrofálta magát, aki a funkcióból, a helyszínből és a rendelkezésre álló szerkezetekből és anyagokból indul ki. Nem telkeken belül tervezett, hanem a térben, térszerkezetben gondolkodott. 

Szabó Tamás János szerint fontos azokról a nagyszabású tervekről is beszélni, amelyek bár soha nem valósultak meg, Finta hosszú időn keresztül csiszolgatta őket. Ilyen tervek voltak a Gellért-hegy vagy a Duna-part fejlesztésével kapcsolatos koncepciói. 

Végül, az előadó kiemelte, hogy Finta József nem csak építész volt, hanem polihisztor is: festő, grafikus és bölcselkedő. 


1_Szabó Tamás János
.pdf
Download PDF • 26.87MB


A modernista Budapest

A konferencia második plenáris előadója Erő Zoltán, Budapest főépítésze volt, aki Budapest II. világháború utáni modernizmus építészeti fejlődési szakaszait tekintette át. Kiemelte, hogy a modernizmus évtizedei során nem alakult ki konszenzus annak terén, hogy a modernizmus szemléletmód, vagy pedig egy az építészeti stílusok között. A Kálvin tér példáján mutatta be, hogy nem sokon múlt, hogy a Kálvin tér környéke teljes modernista átépítésen essen keresztül, amely végül nem valósult meg. Az alábbi történeti hét szakaszt különböztette meg az 1950-es és 1970-es évek között: 

  1. Építészet a második világháború után

  2. Szocialista realizmus – a nagy építészeti vita

  3. Játékos modern

  4. Történeti foghíjak

  5. Emberléptékű modern

  6. Művészi modern

  7. Műszaki modern

  8. Brutalizmus

Előadásának második felében három meghatározó, szintén nemrég elhunyt, kiemelkedő városépítész munkásságát, illetve a modernizmus három eltérő típusát méltatta. Míg Finta József képviselte a modernt, Kévés György a személyes modernt, Vadász György pedig a négyzetes modernt. 

Erő Zoltán hangsúlyozta, hogy a szakmában párbeszédet szükséges folytatni arról, hogy mit szeretnénk védeni, hogyan viszonyulunk korábbi építészeti korszakokhoz. Előadása végén az alábbi kérdést tette fel: Vajon védelemre érdemes-e az Intercontinental épülete? Védelemre érdemes-e az, ami egy korszak szimbóluma, de átlagos vagy csúnya? 


2_Erő Zoltán
.pdf
Download PDF • 5.90MB


Hat kérdés, amit nem lehet elégszer feltenni Salgótarjánnal kapcsolatban

Az első blokk harmadik meghívottja volt Dévényi Tamás, szintén Ybl Miklós-díjas építész, a Budapest Műhely Stúdió építésze, aki a „hat kérdés, amit nem lehet elégszer feltenni Salgótarjánnal kapcsolatban” címmel indította előadását. Salgótarján meghatározó épülete, a Karancs Szálló került először előadása fókuszába, amely mára lekerült Salgótarjánt népszerűsítő bögréről is és egyfajta „fantomként” áll Salgótarján főterén. Dévényi Tamás hangsúlyozta, hogy a salgótarjáni ikonikus épületek eredeti elemei fokozatosan tűnnek el, a mindenkori fejlesztő, tulajdonos nem tekint értékként ezekre az épületegyüttesekre. 

Előadása következő szakaszában arra kérdésre keres válaszokat, hogy mit tehetünk mégis ez ellen – javaslatait hét pontban fogalmazza meg az alábbiak szerint:

  1. Értékeket össze kell gyűjteni

  2. Értékeket fel kell mutatni

  3. Értékek mellett ki kell állni

  4. Közös értékké kell tenni

  5. Mintaprojektek kellenek

  6. Értékrombolást abba kell hagyni

  7. Megfelelő emberek kellenek

Az előadás végén hangsúlyozta, hogy a legfontosabb első lépés, hogy össze kell gyűjteni a rendelkezésre álló helyi tudásokat, szakirodalmakat, sajtócikkeket stb., mert ezekre alapozva lehet stratégiát építeni a város számára. A meglévő értékek felismerése, a helyi lakosságban való tudatosítása következtében megnőhet a helyi lakosság önbizalma, büszkesége szülőtelepülése iránt. 


3_Dévényi Tamás
.pdf
Download PDF • 11.03MB


A sikeres városbrand kialakításának eszközei tervezett városainkban

Az első kávészünetet követően Kiss Bence Álmos, a Klímabarát Települések Szövetségének projektvezetője előadásának elején Dévényi Tamáshoz csatlakozva a közösséget helyezte a sikeres városbrand kialakításának egyik kulcspozíciójába, majd egy Piskóti István idézettel tömören összefoglalta a városmarketing célját és célterületeit

„Egy térség, település versenyképességének, komparatív előnyeinek, vonzerejének feltárása, realizálásának segítése, kommunikálása a sokoldalú fejlesztési, gazdasági, életmódbeli célok elérésének érdekében, szolgálatában” (Piskóti, 1997)

Kiss Bence Álmos hangsúlyozta, hogy a helymarketing lényege, hogy adottságból erőforrást építünk, ehhez pedig konszenzus kialakítása szükséges arról, hogy mit gondolnak a helyi lakosok a városukról. 

A nehézipari városok történetében négy alapvető korszak azonosítható: a kezdetek, az aranykor, a hanyatlás és az útkeresés kora. A mostani útkeresési korszakba a helyi közösséget és a helyi tudásokat kell a középpontba állítani. 

Ezt követően az előadó a mesterséges intelligencia által generált képekkel érzékeltette, hogy milyen közös jellemzőkkel rendelkezhetnek a posztindusztriális városok:

  1. Az eredeti épületállomány megőrzése

  2. A kultúra intenzív jelenléte, multifunkciós használat

  3. A múlt értékei összhangban a jövő elképzeléseivel

Kiss Bence Álmost ezt követően néhány európai és hazai példán keresztül mutatta be a városi újrapozicionálás lehetőségeit. Elsőként említette a baszkföldi Bilbaót, ahol az extravagáns Guggenheim Múzeum városfejlesztési lenyomatát Guggenheim-hatásnak nevezi a szakirodalom. 

További példaként említi a nemzetközi példák között Ostravát, Linzet, illetve Essent, amely az Európa Zöld Fővárosa és Európa Kultuális Fővárosa címeket is egyaránt elnyerte. 

Az előadó 10 fő sikertényezőt emelt ki a városbranding vonatkozásában, amelyek az alábbiak voltak: 

  1. Az örökség kortárs újraértelmezése

  2. Többfunkciós fejlesztések

  3. Egyértelmű és hiteles vízió

  1. Közösség bevonása

  2. Innovatív helymarketing és kommunikáció

  3. Együttműködés más városokkal - városdiplomácia

  4. Hosszú távú, stratégiai tervezés

  5. Jövőorientáció és felelősségvállalás

  6. Környezettudatosság

  7. Kiszámíthatóság, konszenzus

A hazai példák közül Miskolc, Kazincbarcika és Inota példáit említette az előadó. A nehézipari központok hazai újrapozícionálásában közös elem, hogy mindegyik esetben a művészet, kultúra és a vizualitás eszközeit hívták segítségük egy gazdasági és társadalmi szempontból válságban lévő település vagy településegyüttes újrapozicionálása céljából, majd zárásként a kassai Luník IX épületeinek muráliáin szemléltette, hogy az önkormányzat, a civil szervezetek és a helyi művészek együttműködésének segítségével egy apró lépés is hatalmas és látható pozitív változást képes generálni egy rendkívül hátrányos társadalmi és fizikai közegben is.


4_Kiss Bence Álmos
.pdf
Download PDF • 5.87MB


A természeti és épített környezet szinergiái Salgótarjánban

A második plenáris szakasz következő előadója Drexler Szilárd volt, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa volt. Drexler Szilárd a természet és az épített közötti szinergiák felismerésének fontosságát hangsúlyozta, majd egy korábbi kutatás eredményét ismertette, amelyben salgótarjáni fiatalokat kérdeztek arról, hogy mire büszkék településükön. Míg az ipari múltat, az egyedi városképet vagy a Karancs Szállót már rég nem tekintik büszkeségüknek, az első három helyet a természeti környezet, a salgói és a somoskői vár, illetve a Boszorkánykő foglalta el az említések között. A táj tehát a salgótarjániak kötődésének legfontosabb tényezője, tájesztétikai szempontból egyedi szubalpin klímával és domborzattal, amelyre mindenképpen érdemes építeni. Az előadó szerint Salgótarján és környéke „egy erdő, amelybe telepítettünk egy várost”. Nagy értéket képvisel a Zagyva-forrásból, Salgóbánya közeléből származó kiváló ivóvíz is, amely a klímaváltozással csak még inkább fel fog értékelődni. 

Az előadó ezt követően az ökoszisztéma-szolgáltatások három fő típusát (ellátó, szabályozó és kulturális) tekintette át és bemutatta, mennyi értéket adnak Salgótarjánnak a környező természetvédelmi területek. Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban az erdőreprezentáció megváltozik, az urbanizációs folyamatok hatására az erdő és a természet kulturális szolgáltatásai értékelődnek fel. 

Drexler Szilárd kiemelte, hogy nagyobb jelentőséget kell adni a régiós, határon átnyúló kapcsolatok – természetvédelmi fókuszú – erősítésének is, amelyre jó példa lehet, hogy Nógrád (vár)megyében 2014-ben barnamedvék jelentek meg. 

Végül, hangsúlyozta, hogy az önkormányzatoknak nem csak pénzügyi, hanem számos szabályozási eszköze is van a természetvédelmi szempontok érvényesítésére. Ezek eszközök között – hangsúlyozva a fejlesztés mellett a fenntartás, karbantartás fontosságát – az alábbi eszközöket említette:

  1. rendeletek

  2. védett területek

  3. stratégiák

  4. együttműködések

  5. zöldfelület-gazdálkodás

  6. szemléletformálás

  7. ingatlangazdálkodás


5_Drexler Szilárd
.pdf
Download PDF • 3.88MB


Az egykori munkáskolóniáinak városrehabilitációs lehetőségei

A következő plenáris előadó Hámori Péter, a GUBAHÁMORI Építésziroda tervezője volt, aki a városi perifériák munkáskolóniáinak városrehabilitációs lehetőségeiről tartott előadást. Az előadó kettő, a PAD Alapítvánnyal közös projekt példáján keresztül mutatta be a munkáskolóniák revitalizációs lehetőségét, amelyek a tatabányai Mésztelep, illetve a miskolci Számozott utcák területe voltak. 

Az előadó kiemelte, hogy az európai munkáskolóniák vonatkozásában két párhuzamos folyamat jellemző: az egyik a skanzenizálódás (pl. Ruhr-vidék), a másik pedig a passzív vagy tervezett telepfelszámolás. A két tendenciához kapcsolódóan felmerül az a fejlesztési kérdés, hogy érdemes-e megőrizni és revitalizálni ezeket a területeket. Az eladó három érvet sorakoztatott fel amellett, hogy érdemes, amelyek az alábbiak voltak:

  1. életciklus-alapú tervezés

  2. lakosságmegtartás

  3. integrált értékvédelem

A tatabányai Mészteleppel kapcsolatos projekt egy alkalmazott antropológiai akciókutatás volt, amelynek céljai között volt, hogy feltárják a magán- és köztérhasználat szegregátumi jellemzőit, illetve a szegregált terület és a természeti környezet interakcióit. A vizsgált területen a környezeti igazságosság, illetve fenntarthatóság számos kérdése felmerült, mint például az invazív fajok megjelenése, a természetes árnyékolás hiánya miatt fokozottan jelentkező hősziget-hatás, illetve az illegális hulladéklerakás kihívása. A projektben egy agroerdészeti rendszert dolgoztak ki, amelynek keretében a faanyagot termeltek ki a helyi közösség számára, akik mind szerszámok készítésére, mint tűzifaként használni tudták azt. A projekt építészeti része volt a meglévő épületállomány hőszigetelése, amely során a projektrésztvevők számos szintén szegregátum-specifikus kihívással találkoztak.

A másik, miskolci projekt keretében a Számozott utcák területének szociális rehabilitációjára írtak ki ötletpályázatot, amelyben a GUBAHÁBORI Építésziroda és a PAD Alapítvány a szocioökonómiai szempontokat integráló építészeti koncepciótervet nyújtott be. A koncepció elsődleges célja egy városi erdőkert létrehozása volt, amely érvényesíteni képes a Szinva-patak közelsége adta ökológiai előnyöket.

Az előadó hangsúlyozta, hogy az ilyen típusú munkáskolóniák revitalizációja olyan komplex folyamat, amely számos eltérő szakág hozzájárulása szükséges. A GUBAHÁMORI Építésziroda és a PAD Alapítvány közötti együttműködés során a kutatói csapatban a geológia, antropológia, etnográfia és az építészet diszciplinái is képviseltették magukat.


6_Hámori Péter
.pdf
Download PDF • 19.38MB


Rozsdaövezetek, mint erőforrások: kreatív ipari tevékenységek gazdasági és területi hatásait

A második panel utolsó előadója Sipos Fanni, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusza, illetve a Wing Zrt. munkatársa volt, aki a barnamezős területek revitalizációs lehetőségeiről beszélt előadásában. A barnamezős területekkel kapcsolatos definíciók, illetve asszociációk áttekintése után elemzésében áttekintette a ezen területek revitalizációjának összetett akadályozó tényezőit:

  1. átláthatatlan tulajdonviszonyok, fragmentált terület és nehezen elérhető információk

  2. rugalmatlan, korszerűtlen jogi szabályozás, likviditási nehézségek és alacsony befektetői kedve

  3. városközponttól kívül eső területek, hiányzó közlekedési kapcsolatok és alacsony infrastrukturális ellátottság

  4. érintettek, helyi szereplők konfliktusai

Az előadó ezt követően Budapest példáján keresztül mutatta be, hogy a fővárosban mennyi terület alulhasznosított vagy használaton kívüli. Ezen a területek nem csak iparterületek, hanem foghíjak, korszerűtlen irodaépületek, illetve köztes hasznosításban lévő területek is lehetnek, amelyek kiváló területei lehetnek, lehetnének a kreatív és kulturális hasznosításnak. 

Az előadó doktori kutatásában két helyszínen elemzi a barnamezős területek sajátosságait, amelyek a kőbányai sörgyárak, illetve az óbudai harisnyagyár területe. Ezeken a területeken sporadikusan olyan tevékenységek kezdenek elterjedni, mint a jógafoglalkozás, termelői piac, fotóstúdió vagy esküvői és koncerthelyszínek. Sipos Fanni kiemelte, hogy az ehhez hasonló barnamezős területekkel kapcsolatos koncepció- és stratégiaalkotás azért kiemelten fontos, mert amennyiben a piaci területhasznosítók előbb érkeznek, mind a köz- és civilszféra, könnyen túldzsentrifikálódhat az érintett terület. 

Az előadó másrészt azt is hangsúlyozta, hogy a bár a telepítési tényezők hatásával kapcsolatos kutatások eddig a kemény tényezők fontosságát hangsúlyozták, a jelenlegi elemzések azt mutatják, hogy egyre nagyobb szerepet kapnak az olyan puha telepítési tényezők, mint például az adott barnamezős terület egyedi, inspiráló hangulata vagy pedig az érintett csoportok rugalmassága, együttműködőképessége. 

Az előadás utolsó szakaszában a hallgatóság a kőbányai sörgyárak példáján keresztül ismerhette meg egy barnamezős fejlesztés érintetti csoportjainak viszonyrendszerét, illetve annak komplexitását. 


7_Sipos Fanni
.pdf
Download PDF • 1.51MB


130 views0 comments

Commentaires


bottom of page