OUK szekcióbeszámoló: Regionális központjaink és vidéki térségeink megújulása, regionális egyenlőtlenségek és aktuális tendenciák

A „Regionális központjaink és vidéki térségeink megújulása, regionális egyenlőtlenségek és aktuális tendenciák” című szekció a XXX. Országos Urbanisztikai Konferencia délelőtti panelblokkjában, a Csillaghegy teremben valósult meg Borbély Mátyás (Nemzetstratégiai Kutatóintézet, a továbbiakban NSKI) és Mezei Katalin (Magyar Regionális Tudományi Társaság) vezetésével. 

A szekcióban először Borbély Mátyás, az NSKI osztályvezetője mutatta be az NSKI és a Budapesti Corvinus Egyetem szervezeti keretein belül megvalósuló kutatását, amelynek címe „A településszerkezeti jellemzők hatása a külhoni magyarság 1990 utáni társadalmi pozíciógyengülésére”. A kutatás alapkérdése az volt, hogy gyengült-e a külhoni magyar kisebbségek iskolázottsági pozíciója a felsőoktatási expanzió 1990 utáni időszakában. A kutatás részeredményeiből következett az előadás során körbejárt kérdés: a külhoni magyarság pozíciógyengülésében mekkora szerepe van a településméretnek? 

Az elemzés vázát a népszámlálási adatok (1991; 2001; 2011; 2021) adták, a társadalmi pozíció mutatója pedig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya volt. A kutatás alapvető elemzési szintje a megyei volt, hiszen ezen a szinten volt lehetőség egyszerre nemzetiségi és iskolázottsági bontásban is vizsgálódni. A megyei szintű elemzés fő eredménye volt, hogy míg a Kárpát-medencében a vizsgált három évtized során a megyék közötti egyenlőtlenségek összességében enyhén mérséklődtek, addig a képzettebb és a képzetlenebb megyék közötti különbségek jelentősen növekedtek. A LAU szintű vizsgálat eredményeként egyértelművé vált az is, hogy a vizsgált időszakban a felsőoktatási expanzió nyertesei a nagyvárosi térségek, míg a vesztesei a kistelepülések, periférikus térségek voltak. 

Az előadás rámutatott arra is, hogy a magyarság pozíciógyengülésének egyik fő oka a külhoni magyarság lakóhelyének (egyre inkább) vidékies jellege, hiszen a magyarság a nagyobb városokban jelentősen alulreprezentált, túlnyomó többségük kisebb méretű, következésképp alacsonyabb iskolázottságú településen lakik. Hangsúlyozandó viszont, hogy látható néhány olyan nagyvárosi térség, ahol a magyarság összességében magasabb társadalmi státusszal rendelkezik a többségi társadalomhoz képest (ez a jelenség főleg az erdélyi magyar többségű városok esetében látható).

Ennél még gyakoribb ugyanakkor a külhoni magyarság településeken, községeken belüli elmaradása. Mindez a vajdasági magyarok esetében a leginkább szembetűnő, de a felvidéki és erdélyi magyarság jelentős részére is jellemző. Elmondható tehát, hogy a lemaradás oka sehol sem kizárólag a vidékies településszerkezet.

Összességében elmondható, hogy a külhoni magyarság pozíciói 1990 és 2020 között jelentősen gyengültek, melynek főbb okai a nyelvi korlátok, az elvándorlás, az asszimiláció, valamint természetesen a településszerkezeti adottságok. A kutatás megmutatta, hogy a településszerkezeti jellemzők összességében meghatározóak, de jelentőségük nem minden külhoni térségben ugyanakkora. 

A prezentáció ITT elérhető.

A következő előadásban az NSKI egy másik kutatója, Mozga Gábor ismertette Varga-Péterfi Petra-Dr. Péti Márton- Dr. Kucsera Bence “Határon átnyúló mobilitás a Kárpát-medencében” című kutatásának fő eredményeit. 

Az előadó a Nemzetstratégiai Kutatóintézet 2021-es nagymintás kutatásának mobilitással kapcsolatos eredményeit foglalta össze, amelynek az volt a célja, hogy feltérképezze a mobilitás okait, gyakoriságát és területi különbségeit, illetve annak jellemzőit, hogy ezek hogyan változtak a Covid-19 járvány hatására. 

A kutatás Magyarországra, Szerbiára, Szlovákiára, Romániára és Ukrajnára terjedt ki. A kutatás empirikus alapját egy nagyobb (több mint 5000 főt érintő) minta kérdőíves adatai képezték, amelyek e régiók társadalmainak számos aspektusára vonatkoztak. 

A relatív többség minden mintában munka céljából hagyta el állandó lakhelyét, a második helyen a tanulás és nyelvtanulás állt, míg a legkevésbé motiváló tényezők között a családegyesítéssel, családalapítással, párkapcsolattal összefüggő indokok álltak.

Az alminták kitöltői legnagyobb arányban egyedül mentek két hónapnál hosszabb időre nem pihenés/ rekreációs célból külföldre, melyet a barátokkal történő kiutazás követett.

A román alminta esetén volt a legkisebb különbség a két leggyakoribb eset között: mindössze 3 százalékponttal mentek többen külföldre egyedül, mint barátokkal. Összehasonlításképp, a legnagyobb különbség a magyar minta esetén mutatkozott (28 százalékponttal). Harmadik helyen jellemzően a kollegiális (magyar minta) és a családtagokkal történő kiutazás állt.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján Magyarországra volt a legkevésbé jellemző, hogy az egyének életük bármely időszakában két hónapot meghaladó időtartamban tartózkodtak volna folyamatos jelleggel külföldön.

A jövőbeli mobilitásra vonatkozó adatokban nagyobb mobilitási hajlandóság rajzolódik ki. A szerb és a szlovák mintában 50 százalék feletti, a magyar, román és ukrán mintákban 38–44 százalék közötti. A jövőbeli lakhelyváltoztatást indukáló tényezők között a potenciálisan várható jobb életminőség jelent meg a legjelentősebb érvként, míg a gátló tényezők között szinte minden almintában a meglévő ingatlan hátrahagyása.

A kitöltők lakhelyváltoztatása jellemzően nem hozható összefüggésbe a Covid19 járvánnyal. 91 százalék volt azoknak az aránya, akik ugyanott éltek állandó jelleggel a járvány kezdetekor, mint az adatfelvétel idején.

A jövőbeli mobilitással összefüggésben megállapítható, hogy a teljes mintában az Európai Uniós országok jelentek meg a leginkább a preferált desztinációk között.

Összességében ugyanakkor azt a kifejezett megállapítást lehet tenni, hogy a kitöltők több mint 90 százaléka ugyanabban az országban szeretne élni a Covid19 járványt követően, mint az adatfelvétel időpontjában.

A prezentáció ITT elérhető.

A harmadik előadás szintén Mozga Gáboré volt, aki ezúttal saját kutatásának eddigi eredményeit mutatta be a hallgatóságnak. A kutatás címe: „A Kárpát-medencei külhoni magyar fejlesztési tervdokumentumok gazdaságfejlesztési és nemzetstratégiai üzenetei”. Az előadó az alábbi fő kutatási kérdést, illetve alkérdést fogalmazta meg: Az egyes külhoni nemzetrészek gazdaságfejlesztési stratégiái mennyire vannak összhangban egymással, illetve koherensek-e az anyaországi fejlesztési elképzelésekkel? Miben határozzák meg legjelentősebb adottságaikat és kitörési pontjaikat a fejlesztési dokumentumokban?

A kutatás módszertani alapját a strukturált dokumentumelemzés képzi, amelynek keretében 32 db magyar nyelvű dokumentumot elemzett, amely kapcsán több módszertani akadály is felmerült: az elérhető dokumentumok alacsony elemszáma, illetve az, hogy a legtöbb dokumentum Székelyföldre koncentrálódik, valamint hogy jellemzőbbek a tematikus, mint az átfogó stratégiai dokumentumok. 

A Magyarországra vonatkozó következtetések közül azt emelte ki az előadó, hogy a magyarországi fejlesztési elképzelésekben egyre inkább hangsúlyosabbá válik az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér gondolata, illetve hogy azonosítható az anyaországi, gazdasági alapokon nyugvó segítségnyújtás szándéka (fejlesztési dokumentumok, szakemberek, konkrét támogatások). 

A külhoni területek vonatkozásában látható, hogy a dokumentumok a régió magyar közösségeivel való hálózatosodást és együttműködést több fele célozza a javaslati munkarészekben, illetve hogy a dokumentumokban legalább olyan hangsúlyosan jelenik meg a Kárpát-medencei vetület, mint Magyarország szerepe. 

A fejlesztési elképzelésekkel kapcsolatban  markánsan megjelenik a helyi gazdaságfejlesztés, az anyaországi és az EU-s támogatások együttes szerepe, az EU-s pályázatok lehetőségeire a nem EU tag Ukrajnán és Szerbián belüli kárpátaljai és a vajdasági dokumentumok is építenek. 

A prezentáció ITT elérhető.

A szekció utolsó jelenlévő előadója Iváncsics Vera, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékadjunktusa volt, aki 1990-2018 között vizsgálta a településszerkezeti változásokat hazánk legnagyobb lakosságú településein. Előadásának címe „Nagyvárosi települési tér térszerkezeti változásai Magyarországon a rendszerváltás után”. Az előadó kutatásában azt vizsgálta, hogy a városi szétterülés jelensége a hazai városokban is tetten érhető-e, illetve hogy mik a növekedés legfontosabb jellemzői. A vizsgálat tárgyát 12 hazai település vonzáskörzete képezte az 1990-2018 közötti időszakban, elsősorban a mesterséges felszínekre koncentrálva. Az elmúlt időszakban a kutatás kibővítésre került, a kutató jelenleg 18+1 település vonzáskörzetét vizsgálja. 

Az elemző három fő felszínborítási kategóriát azonosít, amelyek a mesterséges felszínek, a mezőgazdasági felszínek, illetve a természetes és természetközeli felszínek. A vizsgált területek közül négy kategóriát azonosított: Debrecen, Veszprém, Kaposvár, Duanújváros, Sopron és Kecskemét várostérségében a mesterséges felszín növekedett, a mezőgazdasági felszín csökkent, míg a természetközeli felszín alig változott. A második kategóriát alkotják Szolnok, Győr, Szeged, Békéscsaba, Szombathely, Pécs, Miskolc, (Budapest) várostérségei, ahol a mesterséges felszín növekedett, a mezőgazdasági felszín csökkent, míg a természetközeli felszín szintén növekedett. Székesfehérvár, Eger, Zalaegerszeg, és Tatabánya esetében a mesterséges felszín nőtt, a mezőgazdasági felszín és a természetközeli felszín is csökkent. Végül, egyedül Nyíregyháza várostérségében az volt jellemző, hogy a mezőgazdasági és mesterséges felszín növekedett, míg a természetközeli felszín csökkent. 

Összességében elmondható, hogy Magyarországon a központi település funkciógazdagsága és térbeli helyzete miatt az összes funkcionális várostérség monocentrikusnak tekinthető. Egyes régiók térbeli mintázata részben monocentrikus, részben lineáris (vegyes).

Az előadó több új kutatási irányt is vázolt, ilyenek lehetnek: a mesterséges felszínek morfológiai elemzése az 1990 változásokra koncentrálva (publikáció előkészítés alatt);a zöldinfrastruktúra elemzési lehetőségei tájmetriai indikátorokkal – ZIFFA készítést segítendő módszertan kidolgozása (nemzetközi cikk bírálat alatt); kapcsolat vizsgálata a területi változások és a szakpolitikák (ipari parkok, lakásépítés)/ társadalmi szempontok / gazdasági fejlődés mérése között; városi zöldterületek - NDVI számítás, hálózati elemzések (folyamatban lévő GREENQUAL nemzetközi projekt), kulturális ökoszisztéma-szolgáltatások és a városi terek, városi zöldterületek társadalmi tudatossága/érzékenysége (publikáció előkészítés alatt). 

A prezentáció ITT elérhető.

Az utolsó előtti előadás Tráser Nándoré volt, aki “A rövid ellátási láncok földrajzi vizsgálata a Balaton biorégióban az élelmiszertermelés és turizmus szemszögéből” címmel tartott előadást a szekcióban. A fókuszcsoportos és szakértői interjús kutatás két kérdésre helyezte a fókuszt: 1) Milyen gátjai és sikerességi kulcstényezői vannak a „Termőföldtől az Asztalig” koncepció, azon belül is a rövid ellátási láncok megvalósulásának a Balaton biorégióban? 2) Milyen területi, társadalmi és ágazati jellemzői vannak a helyi termelők és értékesítők kapcsolatának? A 110 megkeresett vállalkozásból 19 vett részt a 4 fókuszcsoportos beszélgetésen, melyek online formában zajlottak és a problémák, illetve azok megoldási lehetőségeinek a feltárására fókuszáltak. Az azonosított gátak és jó gyakorlatok részletesebb elemzéséhez 7 szakértői interjú készült helyi kutatókkal, Leader egyesületek és termelői hálózatok képviselőivel.  A fókuszcsoportos beszélgetések során a kutató 9 alapvető problémát azonosított. A legtöbben a “hatóságokkal, jog alkotókkal és önkormányzatokkal való együttműködést” és a “szezonális túlterhelés és alulhasználtságot”  említették. A legnehezebben leküzdhető azonban a “fogyasztók tájékozatlansága”, a “szakképzett munkaerő hiánya” és a “kistermelők versenye a multikkal”, ugyanis ezekre egyetlen vállalkozás se tudott már a gyakorlatban is működő megoldást javasolni.

Az előadó kiemelte, hogy a fókuszcsoportokban résztvevő vállalkozók véleményének az egyezését minimálisan befolyásolhatta, hogy ki melyik csoportban vett részt, illetve, hogy ki melyik településen működik. Azonban az extrém különbségek és vélemény azonosságok egy-egy gazdasági ágazathoz kapcsolódóan merültek fel, mint például, hogy a borászok kifejezetten nyitottak az együttműködésre, míg a pékségek tulajdonosai inkább a jogszabályok szigorításán dolgoznának és negatívan beszélnek a versenytársaikról. Az előadásban elhangzottak a további vizsgált ágazatok egyedi jellemzői, illetve az interjúalanyok idézetein keresztül a helyi léptékű rövid ellátási láncok megvalósíthatóságának a legfőbb gátjai. Utóbbiak jellemzően a beszállítóktól való függőségben és a helyi minőségi alapanyagok hiányában mutatkoznak meg. 

Összességében tehát az előadás nyomán megfogalmazható, hogy a “Termőföldtől az Asztalig” koncepció balatoni megvalósításának a legfőbb gátjai a kapacitáshiány, a hatóságokkal való nehézkes együttműködés, az információhiány és a beszállítói függőség. Az ágazati különbségek figyelembe vétele és a személyes beágyazottság kulcstényező a rövid ellátási láncok kialakítása szempontjából, a területi különbségek feltárása pedig még egy fontos jövőbeli kutatási irány lehet.

A prezentáció ITT elérhető.

A szekcióban nem tudott személyesen részt venni, de online jelentkezett be továbbá Bánné dr. Gál Boglárka, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Közgyűlés elnöke, aki „Agglomerációs települések fejlődése Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében” címmel tartott online előadást. 

Az előadó kiemelte, hogy már több mint 60 éve vizsgálják hazánk nagyvárosi településegyütteseinek gazdasági-társadalmi fejlődését. A KSH 2014-es lehatárolása szerint a budapesti, győri, pécsi és a miskolci várostérség tekinthető definíció szerint agglomerációs térségnek Magyarországon. Az eladó felhívta a figyelmet arra is, hogy Sopron, Győr és Kecskemét kivételével szinte minden hazai nagyváros népessége csökken, a célpontok a központi városok térségében található kisvárosok, nagyközségek. 

A miskolci agglomeráció jellemzője, hogy a budapesti és a győri után a harmadik legnagyobb agglomeráció, jelentős ipari múltja jelentősen meghatározza a várostérséget, a megye népességének 30%-a él itt. A várostérség közlekedési hálózata jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban (2021-ben készült el a M30-as autópálya utolsó szakasza), amely újradefiniálhatja a miskolci agglomeráció lehatárolását. 

A megye településszerkezetére Miskolc várostérségének túlsúlya, illetve ezen kívül aprófalvas településszerkezet jellemző - ebben a megyében található a legtöbb település. A megye urbanizálódó térségei az ózdi, a kazincbarcikai és a tiszaújvárosi térség, amelyek szolgáltató térséggé váltak az elmúlt időszakban. 

Miskolc jövőképe a “borsodi nanopolisz” megteremtése olyan kitörési pontok megtalálásával, mint a tudás és a hightech és mechatronikai iparágak, illetve a kulturális és ipari turizmus szereplőinek bevonzása. A várostérség a logisztika, gépgyártás, vegyipar, gyógyszergyártás, acélipar és az autóipar területén kívánja a Sajó és a Hernád térségét gazdaságilag integrálni.