A XXX. Urbanisztikai Konferencia “Részvételiség, taktikai és társadalmi várostervezés és -fejlesztés, városhasználók a térben” elnevezésű szekciójára a rendezvény délutáni blokkjában került a Békásmegyer teremben. A szekció népszerűségét jól mutatja, hogy az előadások nagy száma miatt két részben került rá sor Fehér Zsófia (Budapesti Corvinus Egyetem) és Kőszeghy Lea (MTA TK Szociológiai Intézet) vezetésével.
Elsőként éppen a szekció egyik vezetője, Fehér Zsófia mutatta be a taktikai urbanizmus intézményesített változatairól szóló kutatását, amely egyben a diplomamunkája is. Ehhez a 2022-ben létrehozott Budapest Tuning pályázatot elemezte, ezen belül a városi élhetőség kapcsán a közösségre gyakorolt hatásra, a szemléletformálásra és az alternatív közterület-használatra fókuszálva. A kutatás nagyobb részt interjúkon alapul, amelyek a pályázat kiíróival és nyerteseivel készültek. Emelett a lakossági észrevételeket is beépítette kérdőíves kutatás formájában.
Az előadás elején megismerhettük a taktikai urbanizmus fogalmát, annak előnyeit és hátrányait, illetve elterjedését. A lakosság bevonása, a kis költségvetésű, rugalmasan módosítható és méretezhető beavatkozások egyre népszerűbbek, különösen a nagyvárosi környezetben. A taktikai urbanizmus alapvetően az élhetőség három dimenzióját mozdítja elő: az egészségessé tehető környezetet, a zöldterületek létrehozását és a közösségformálást. A hátrányok tekintetében az ideiglenesség és a fennmaradás kérdése merül fel, illetve a bürokrácia. Magyarországon ehhez hozzáadódik a településfejlesztésben jellemző felülről irányított tervezés, illetve sok esetben a lakossági attitűd hiánya.
A Fővárosi Önkormányzat és a Budapest Brand Nonprofit Zrt. által 2022-ben létrehozott pályázat célja, hogy segítse a taktikai urbanizmushoz kötődő kezdeményezéseket. A Budapest Tuning legnagyobb előnye, hogy tudásmegosztással és a különböző engedélyeztetési és más bürokratikus folyamatok során közvetítő szereppel tud segíteni. A kutatásban hat projekt lett kiválasztva, különböző szempontok alapján. A taktikai urbanizmusnál egyformán fontos a fizikai eszközhasználat és a különböző programok használata, így mindkettő vizsgálata fontos a városi lakosság aktív bevonásának megértéséhez.
A pályázatok többségét a városfejlesztéshez régóta kapcsolódó civil szervezetek adták be. Önkormányzati oldalról nagy támogatottsága volt ezeknek a projekteknek, mert fel tudták mérni, hogy milyen lakossági fogadtatással tudnak működni, ráadásul lehetőség volt különböző lehetséges jövőbeli fejlesztési irányok meghatározására is. Fontos az is, hogy a demokratikus térhasználat és az aktív terek, fizikai alternatívák megtapasztalásával erősíthető a helykötődés és a helyidentitás olyan területek fejlesztésével, amelyek lekerültek a lakosság mentális térképéről. Ez utóbbi különösen is láthatóvá vált a rákospalotai pop-up park létesítésének vizsgálata során. Fontos kiemelni a kapcsolati hálók kialakulását is, mint fontos tényezőt.
A kutatás eredményeként láthatóvá vált, hogy a taktika urbanizmus intézményesített formában tudja segíteni az intézményeket az alulról szerveződő kezdeményezések támogatására. A Budapest Tuning pedig képes volt facilitátori szerepben ezeket megerősíteni. A pályázatok mindenképpen sikeresnek tekinthetőek abból a szempontból, hogy ráirányították az elfeledett közterületekre a figyelmet, és tudták a lakosságot aktivizálni ezeknek a megismerésében. Természetesen voltak hátrányok is, ilyen például a néhány projekt esetében elmaradt folytatólagosság, illetve bizonyos esetekben a lakossági bizalmatlanság is előtérbe került.
A prezentáció ITT elérhető.
Huszár Daniella a Város és a Folyó Egyesülettől a budai Hengermalom átmeneti hasznosításának folyamatban lévő koncepciójáról tartotta előadását. A projekt a volt silóépületet és a volt malomépületet, illetve a köztük lévő udvart érinti, de hosszútávon a Dunával való kapcsolatot is a részévé tennék. A két épület több mint 100 éves múltra tekinthet vissza, impozáns, katedrálisszerű terekkel, a malom esetében 6000 négyzetméterrel és építésztörténeti jelentőséggel, amely helyi védettséget is élvez.
A terület jelenleg egy ingatlanfejlesztési zóna, 20 ezer lakás és iroda épül a környéken. A jelenleg üresen álló malom egy ilyen megújuló területen tökéletesen alkalmas arra, hogy a környék egyik identitásképző közösségi központja lehessen. A munka a tulajdonos megbízásából történik, aki 2022-ben vette meg az épületegyüttest. Ő bízott meg egy építészstúdiót és az egyesületet, hogy az építészeti örökségre alapozva, a hely adottságait kihasználva új közösségi, kulturális funkciók jöhessenek létre. A siló épületében kiállítóteret, a malomépületben pedig alapvetően irodákat terveznek.
Fontos viszont, hogy ameddig ez a rekonstrukció megvalósul, már elkezdjék használni az üresen álló tereket. Ez utóbbiban jutott szerep a Valyo Egyesületnek, amelynél stakeholder mapping módszertannal dolgozva egy 5-10 éves távlatú fejlesztésben gondolkodnak. Feltérképezték a lehetséges partnereket, a nemzetközi jógyakorlatokat, de kerestek hazai példákat is.
Fontos eleme volt a munkának a környékbeli szolgáltatók és a lakók megszólítása is. Az online kérdőívet 360-an töltötték ki, több mint 30%-uk a környéken lakik, és hosszú távon terveznek ott maradni. Rengeteg érdeklődő, ötlet és vízió érkezett így be az egyesülethez, amely munkának az összefoglalása még folyamatban van. Ennek keretében került sor októberben egy tíznapos fesztiválra is Kelesztés néven, amely során kipróbálhattak különböző funkciókat és bevonzhattak további partnereket.
A projekt célja, hogy a Hengermalom valóban egy környékbeli közösségi központtá tudjon fejlődni. Az előző év során kialakult hasznosítási koncepciót, majd a kutatást követheti a próbaüzem, amely remélhetőleg 2025-től meg is tud valósulni.
A prezentáció ITT elérhető.
Gábor Péter és Serf-Németh Dorottya a Jane Haining rakpart taktikai urbanisztikai és zöldinfrastruktúra-fejlesztéséről tartott előadást, amelyet Csunderlik Nórával közösen készítettek. A jelenlévők többsége egyetértett azzal, hogy a főváros a gépkocsiforgalmat korlátozza, a parkolóhelyeket megszüntesse, a gyalogos közlekedés számára többlet lehetőséget teremtsen, és több zöldfelületet hozzon létre.
A Fővárosi Önkormányzat két stratégiai dokumentumot fogadott el a főváros fejlesztéséről. Ezek egyike a Radó Dezső terv, ami a főváros zöld infrastruktúra-fejlesztési stratégiája. A főváros egyértelmű célja, hogy a fentiek megvalósuljanak a rakparton, még ha annak összege rendkívül meg is terhelné a költségvetést. Ez az összeg egyelőre nem áll rendelkezésre, a tervek szerint uniós forrásokból és pályázatokból valósítanák meg.
A BKK készített a témában egy közvélemény-kutatást, amelyből az derült ki, hogy a többség támogatja a gyalogos rakpart koncepcióját. Ugyanakkor 43% nem értett ezzel egyet, ami mutatja, hogy egyelőre nagy az ellenállás is ebben a kérdésben. Emiatt és a pénzhiány miatt is kerültek abba a “szerencsés helyzetbe”, hogy a taktikai urbanizmushoz fordulhattak.
Az előadók szerint taktikai urbanisztikai szempontból igazi állatorvosi ló a rakpart, hiszen látszik, hogy évről évre más kialakításban működött. 2020-ban, az első lezárásoknál még csak egy teljesen üres terület volt, innen jutottak el odáig, hogy 2024-ben már növények, bútorok, de programok és vendéglátás is megjelent a területen.
Naponta 15-25 ezer ember fordult meg a rakparton, ahol egyre több alulról jövő és egyszerűen megvalósítható elem jelent meg. Leginkább a délutáni órákban voltak kint a fővárosiak, akikben kifejezett igényként merült fel, hogy árnyékolók és növényzet jelenjen meg. Így került a rakpartra a Főkert Tervezési Osztály közreműködésével egy zöld infrastruktúra-fejlesztés. Ennek a programnak a legfontosabb eleme az, hogy egyrészt a zöldfelületeken ebben a sitt-feltöltésben talajt hoztat, tehát élőhelyet biztosítottak a növényeknek. A másik fontos eredmény zöld kazetták létrehozása volt biodiverz évelő ágyakkal. Összesen 300 négyzetméteren telepítettek növényeket, és 8 fát is elültettek. Ezeken kívül három darab árnyékoló berendezést is telepítettek, ahogy napozóágyak és kerékpártámaszok is kialakításra kerültek.
A következő fontos eredmény az volt, hogy forgalomtechnikát is módosították, összhangban a hosszú távú tervekkel. Koncentrált rakodóterületek kerültek kialakításra és megtiltották a parkolást.
Kifejezetten izgalmassá vált a rakparton a helyzet, amikor a Duna elöntötte az átadás alatt lévő zöldfelületeket. Az őszi áradás a klímaváltozás egyik “szerencsés” elemévé vált, mivel kiderült, hogy ezek a növények hogyan reagálnak arra, ha víz alá kerülnek. Az évelő növények kifejezetten jól bírták az áradást, ahogy a berendezés is túlélt. Összességében a fejlesztés jó irányba halad az előadók szerint, figyelembe véve a használók igényeit és a klímaváltozás okozta természeti változásokat is.
A prezentáció ITT elérhető.
Ferik Tünde és Kéthelyi Márton a Kötelező kommunikáció vs. közösségi tervezés című előadásuk kezdetén igyekeztek megmozgatni az egész napos ülésben megfáradt hallgatóságot. Különböző állításokat tettek és azt kérték, hogy akikre igaz, azok álljanak fel és nézzék meg egymást. A látványos demonstráció célja az volt, hogy megmutassák, a hallgatóság tagjai között is meg lehet találni a közös pontokat, legyen szó a száraz november megtartásáról vagy a Dunán való kacsakövezésről.
A közösségi tervezések során a szakemberek minden alkalommal a közöst keresik, azokat a pontokat, amelyek összekötik a résztvevőket. Ezek az alapok segítenek abban, hogy el lehessen kezdeni gondolkodni a közös jövőről és a közös célokról. A műhelyben közösségi mediációs módszert alkalmaznak, amely egyszerű módszereket alkalmazva éri el, hogy mindenki egyenlőnek érezze magát, mindenki véleménye ugyanolyan súllyal essen latba.
A fentiekre remek példa a Római-part megújítása, amelynek során sikerült végigvinni egy ilyen mediációs folyamatot. Ez 2022 szeptemberétől egy éven át tartott, amelyről egy rövid videót is levetítettek az előadók. A főváros által kezdeményezett projekt során több mint 230 ember véleménye került becsatornázásra összesen 29 alkalommal. Az alkalmak létszáma 10-120 fő között voltak, és nagyon széleskörűen lefedték a Római-parthoz kötődő civil szervezetek, lakók és egyéb kapcsolódó szereplők véleményét. A cél az volt, hogy becsatornázásra kerüljön minden fontos szereplő véleménye a Római-part aktuális kérdéseiről, legyen az az árvízi fővédvonal vagy éppen a szabadtéri hasznosítás. Szintén nagyon hasznos tapasztalat volt egy 120 fős fórum megrendezése ugyanezzel a módszerrel, 60 táblával tiltakozó emberrel, négy mediátorral.
A prezentáció ITT elérhető.
Kovács Tamás György (Hosszúlépés) előadásában a városi séták kerültek előtérbe, különös tekintettel az alulhasznosított területekre. A városi séták hihetetlen népszerűségre tettek szert az elmúlt 15 évben Budapesten, egész évben nagyjából 500 ember vesznek részt ezeken hetente. Ezek egyfajta kiscsoportos foglalkozások, amelyek egy-egy témára fókuszálva mutatják be a főváros rejtett értékeit.
A fentiek mentén merült fel a kérdés, hogy vajon lehet-e hasznos kifejezetten barnamezős területeken tematikus sétákat tartani. A kutatás során erre a kérdésre kereste a választ, elsőként azt vizsgálva, hogy egyáltalán beilleszthető-e egy ilyen séta valamelyik már létező kategóriába. Ezt nem a hivatalos barnamezős kataszter mentén vizsgálta, hanem azt tekintette alulhasznosított barnamezős területnek, amit a sétáló annak érez. Erre a különböző sétákra érkező rengeteg visszajelzés adott lehetőséget.
Térképen megtekintve azokat a helyeket, ahol a séták vannak, nagyjából lefedi a hivatalos barnamezős területeket is. Az előadás során több példát is megismerhettünk azokról a tematikus sétákról, amelyek beilleszthetők ebbe a kategóriába. A kínai piacon lévő séta ugyan végül megszűnt, de volt séta az Északi Járműjavítóban, de olyan átmeneti zónában is, mint a Kvassay Zsilip - Csepel sziget. Ez utóbbi kifejezetten sikeresnek bizonyult, egy hétvége alatt 400 ember vett részt rajta, többségük nem is ismerte a területet. Ebből is látszik, hogy milyen remek lehetőség egy ilyen séta arra, hogy az emberek megismerjék ezeket a rejtett részeket.
A vizsgálat további interjúkkal fog folytatódni, de már több részeredmény is kirajzolódott a sétavezetőkkel való beszélgetésekből. Fontos felmérni a pontos felhasználói igényeket, ezekre a területekre olyan embereket kell elvinni és megszólítani, akik kifejezetten érdeklődők. Sokaknak a helyszínek távolsága vagy éppen a nem kifejezetten esztétikus látvány lehet riasztó tényező. Azonban ha sikerül megtalálni az ilyen séták közönségét és kulturális feladatát, akkor nagy szerepük lehet a szemléletformálásban. Egyre többen érdeklődnek az ilyen “egzotikusabb” témák iránt, egyfajta hálózatosodás is elindult. Látható, hogy növekszik az érdeklődés a barnamezős területek felé is, amit az urbanista szakma remekül kihasználhat a jövőben.
A prezentáció ITT elérhető.
Szabó Julianna előadása a szociokráciáról szólt, azon belül a lakóközösségek demokráciafejlesztéséről. Szabó a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztikai Tanszékének a docense, de a konferencián a CoHousing Budapest Egyesület tagjaként beszélt. Magát participációs szkeptikusként mutatta be, de azt elismerte, hogy az önkormányzatok nagyot léptek előre a részvételiség tekintetében.
Einstein létrája mentén megismerhettük a hatalommegosztás főbb jellemzőit, amely a manipulációtól a teljes hatalommegosztásig terjed. Ugyan a participáció aránylag magas szinten van az országban, de Szabó szerint a létrának még alacsony fokán állunk, nem értük el a valós hatalommegosztást.
Megismerhettük a legitimációs problémákat is, amiket a részvételiségben jelenlévők száma okoz. Felmerülhet a kérdés, hogy ha 15-20 ember vesz részt ezekben a folyamatokban, akkor ők valóban képviselnek-e egy teljes városrészt, mennyire reprezentatív egy ilyen tervezési folyamat, mennyire felelősen gazdálkodnak a milliós összegekkel, kinek az érdekei fognak megvalósulni? A közösségi tervezés sokszor projektszerű, amiből aztán lesz egy önkormányzati megvalósítás, de a folytatás sokszor nincs megtervezve.
A társasház az egyetlenegy olyan egység a városi szövetben, amelyiknél ezek a demokratikus értékek, a hatalommegosztás valóban érvényesül. Mindenki részt vehet a döntésben, a lakók a saját pénzükkel játszanak, és részt is vesznek abban, ami történni fog. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez meg is valósul, hiszen sokaknak vannak rossz élményei. A CoHousing Budapestnél ezért dolgoznak azon, hogy behozzanak olyan módszereket Magyarországra, amik javítják ezt az alapvető rossz élményt. Ezek egyike a szociokrácia. A közösségi lakhatási projekteknek a 99 százaléka használja ezt a módszert, de társasházak, cégek, civil szervezetek, nagy nemzetközi hálózatok is használják.
A szociokráciának négy alapelvét szokták megkülönböztetni. A legfontosabb a konszenzusos döntéshozatal, ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy mindenkinek az egyetértése kell ahhoz, hogy egy javaslat átmenjen. A konszenzus döntéshozás valahol a konszenzusos és a többségi szavazás között van, a lényege, hogy mindenki három kártyával szavaz: zölddel, sárgával, pirossal. A zöld az egyetértés, a piros az elutasítás jele, a sárgával azt jelzik résztvevők, hogy vannak fenntartásaik, de hajlandóak elfogadni a javaslatot egy adott ideig, amikor újra kiértékelik. Mindhárom esetben komolyan meg kell indokolni, hogy miért az adott kártyával szavazott a résztvevő. A komoly ellenvetéseket a döntéshozásban a csapat addig kezdi tárgyalni és a javaslatot addig kezdi módosítani, amíg mindenki a zöld vagy sárga kategóriába esik. A folyamat nagy előnye, hogy nem lesz a megvalósításban ellenzéke a javaslatnak.
Összességében elmondható, hogy egyre több közösségi lakhatási projekt használ ilyen alulról jövő participációs folyamatokat.
A prezentáció ITT elérhető.
Tétényi Éva Okos városok - okos vezetők című előadásában a különböző “smart elméletek” sokféleségére hívta fel a figyelmet. Az úgynevezett okos technológiákat a közlekedés, az életmód, a gazdaságfejlesztés, a környezetvédelem, az oktatás és a kormányzati irányítás területein lehet bevezetni. Az okos város koncepciója az, hogy ezeket az infrastrukturális rendszereket vagy térszerkezeti elemeket egy digitális platformba integrálják, és megpróbálják ezeknek az előnyeit vagy az adatoknak az integrációját és elemzését felhasználni.
Manapság a digitális világ teljesen bevált dolog, ahogy a mesterséges intelligencia is hihetetlen fejlődésen megy keresztül. Ezek azonban emberi intelligencia hiányában nem sokat érnek, ezt fontos figyelembe venni a jövőtervezésnél. A városoknál a legfontosabb a fenntarthatóság, a hatékonyság, a jó életminőség és a biztonság. Budapest esetében is ezek a tényezők kell, hogy legyenek a legfontosabbak a városigazgatásban. A cél az, hogy a főváros is okos város legyen, amihez elengedhetetlenek a fentiek figyelembe vétele és egy új gondolkodásmód. 2024-ben például Zürich azzal tudta megnyerni az okos városok versenyét, hogy az energiahatékonyság, a közlekedés és a digitalizáció mellett a polgárok bevonását tartotta fő tényezőnek. Ez utóbbi azért fontos, mert így az állampolgárok ténylegesen saját maguk tudatában önállóan és felelősen tudnak gondolkodni. A siker alapja, hogy a döntéshozó, a településfejlesztő és a felhasználó együtt tudjon működni. Az előadás hangsúlyos megállapítása volt, hogy egy okos város okos vezetői építenek a saját lakosaikra és azok véleményére.
A fentiekhez kapcsolódik az is, hogy az okos vezetőket képezni is kell, hogy megfelelően tudják a pontokat beépíteni a város irányításába. A vezetőt és a döntéshozót meg kell arról győzni, hogy az ő érdeke, hogy legalább a tervezés szintjén valamilyen módon be legyenek vonva a lakosok. Szerencsére erre is vannak példák, a Homo Oecologicus Alapítvány például 2021-ben csinált egy ilyen önkormányzati vezetőképzést.
A prezentáció ITT elérhető.
Alföldi György a lokalitás jelentőségéről beszélt a jövő városában, konkrét példákat hozva. Ahogy a városok demokratikus irányítási válságba kerülnek, úgy lesz a lokalitásnak egyre nagyobb szerepe. A városok vonzó képessége pedig nem csökken, a városiasodás megállíthatatlanul folytatódik, ez a tendencia nem változott meg. A tömegesedés és aztán a COVID miatt megváltozott viszont és felértékelődött a helyi közterületek és szolgáltatások szerepe: találkozásokra vágynak az emberek, és otthonosságra a közvetlen lakóhelyeiken. Ezért a közösségi tervezéseknek kettős szerepe van: a helyi igények becsatornázása mellett a helyi kohézió erősítése.
A városokban megváltozott a belső gazdaság, a közterület-használat, a közlekedés. Emiatt a lokalitásnak egyre nagyobb jelentősége van és ez várható a jövőben is. Egyre fontosabb a 15 perces városi idea is, hogy minden elérhető legyen, a városon belüli lokalitás is egyre jelentősebbé válik a lakók számára. A városi parkok és zöldterületek jelentősége is nő, a fenntartás válik a legfontosabbá. Azt kell elősegíteni, hogy a közösségek megtalálják a helyüket. Ezek a jellemzők pedig függetlenek a városok méretétől és a helyek minőségétől.
Alföldi előadásában négy város példáján keresztül mutatta be, hogy az emberek mire használják a köztereket. Párizs, Budapest, Shanghai és New York esetében is egy rövid videóval illusztrálta a területhasználat lehetőségeit. Az emberek öntevékeny módon kezdték el használni a közterületeket, amelyeknek lényege, hogy megadja a lakóknak a lehetőségeket az önkéntes aktivitásokra. Budapest esetében a VIII. kerületből hozta a példát, ahol a helyi önkormányzat az elmúlt években tudatosan próbálja építeni ezeket a helyeket a lakosság bevonásával és az intézményi háttér megteremtésével.
A városok vezetése számára tehát különös jelentőséggel bírnak a közösségi tervezések. Ennek segítségével megvalósítható az együtt élő emberek egymáshoz való közel hozása, a különféle értékek egymás felé történő felmutatása és elfogadása. Ezen az úton kell a városoknak erősítenie a klíma kihívások elleni küzdelmet, és erőltetniük a zöld gondolkodást. Ez a lokális akciók dolga világszerte és ez látszik a jövő útjának.
A prezentáció ITT elérhető.
Comments