top of page

OUK szekcióbeszámoló: Fenntartható zöldfelület-gazdálkodás, zöld- és kék infrastruktúrafejlesztés városainkban

Szerző képe: urbavisurbavis

A „Fenntartható zöldfelület-gazdálkodás, zöld- és kék infrastruktúrafejlesztés városainkban” című dupla szekció a XXX. Országos Urbanisztikai Konferencia késő délutáni panelblokkjában, a Csillaghegy teremben valósult meg Dorogi Zoltán (Széchenyi Programiroda & Debreceni Egyetem Földtudományi Intézet) és Ghira Zsófia (Mobilissimus & CoolCo’s) vezetésével. 



A szekció első előadását “Szemléletváltás a városi zöld- és kék infrastruktúra kezelésében?!” címmel Dorogi Zoltán, a szekció egyik vezetője tartotta meg. Előadásában először áttekintette a települési zöld és kék infrastruktúra fejlesztésének jogi és pályázati kereteit. Míg a 2010-es évekig a településüzemeltetési és funkcionális szempontok voltak inkább előtérben, a 2014-2020-as ciklusban már jobban előtérbe kerültek a zöldfelület-gazdálkodás szempontjai, a 2021-2027-es ciklus esetében pedig látható, hogy megjelent a zöld- és kék infrastruktúra és a közösségi terek komplexebb tervezésének igénye. 


Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy bár stratégiai szinten egyértelműen látható a komplex tervezés igénye, a települési tervezési szinten az önkormányzati, tervezői és pályázatírói gondolkodás gyakran még nem ér össze - ezt nehezíti a csökkenő forrásellátottság, illetve az ennek ellenére növekvő lakossági elvárások. 


Az előadó az eddigi tapasztalatai alapján egyrészt szorosabb önkormányzati, tervezői és pályázatírói együttműködést javasolt, illetve kiemelte, hogy a tudatos tervezéshez sokkal több időre van szükség. Így elkerülhetők például az olyan esetek, ahol a nem megfelelő növényválasztás (pl. nem szárazságtűrő vagy árnyékadó fajták választása) miatt többletköltség és fenntartási problémák jelentkeznek. 


Bár rengetegszer szóba kerül, hogy a tervezés és a kivitelezés mellett a fenntartás, üzemeltetés megtervezése is szükséges, számos esetben még mindig nem számolnak megfelelő mértékben az üzemeltetés során felmerülő költségekkel. 

Az előadás végén Dorogi Zoltán egy sevillai példát hozott arra, hogy megfelelő térkialakítással egy mediterrán, nyári időszakban kevés csapadékkal ellátott város is élhető közösségi tereket hozhat létre. 


A prezentáció ITT elérhető.


“Agglomerációs növekedés okozta kihívások a vízközműrendszerek vonatkozásában” címmel Kreka Ramón ismertette a szekció második előadását. Az előadó kutatási kérdése az volt, hogy melyek azok a tényezők, amelyek leginkább meghatározzák az agglomerációs településeken jelentkező vízválságot. A kutatás az alábbi tényezőket vizsgálta: az agglomerációs területen kialakult vízhiányt, ivóvízfogyasztási tendenciákat; jelenleg rendelkezésre álló szabad kapacitást, valamint a szükséges víziközmű-fejlesztési irányokat. 


Az előadó a következőkben felvázolta, hogy milyen tényezők befolyásolják a háztartási vízfogyasztást? A belső tényezők között említette az alábbi szempontokat: szociális (pl. hány lakója van a háztartásnak), gazdasági (pl. mennyi a háztartás jövedelme), kulturális (pl. mennyire tudatos a fogyasztó), infrastrukturális (pl. hány fürdőszoba van, van-e medence), használat módja. A külső tényezők közé tartozik a klímaváltozás, valamint a vízdíj mértéke. 


Ezt követően a budapesti agglomeráció lakosságszámának átrendeződését említette az előadó, amely jelentős kihívás elé állította többek között a víziközmű szolgáltatókat is. Az államilag támogatott lakáshitelek, illetve a rezsicsökkentés nem járult hozzá sem az ivóvíz takarékos használatához, sem a karbantartási költségek fedezésére. A karbantartások elmaradása miatt a lehetségesnél sokkal több szivárgás és csőtörés következik be, ami további jelentős vízveszteséget eredményez. A víz lakossági ára kifejezetten nem támogatja a víz megbecsülését, hiszen 1000 l víz annyiba kerül, mint egy csomag papírzsebkendő. 


Az előadó kiemelte, hogy az időjárási szélsőségek száma növekedni fog a következő években, ami a vízfogyasztásra is jelentős hatással lesz. A Fővárosi Vízművek kapacitásvizsgálatot végzett, ami megmutatta, hogy egy az agglomerációban jelentkező probléma nem feltétlenül az adott településről ered, ezért teljes hálózati fejlesztésekben kell gondolkodni. 


Összegezve, bár a lakosságszám-növekedés közvetlen kapcsolatban van a vízfogyasztás növekedésével, de a kapcsolat jellege nem lineáris. A vízfogyasztás mesterségesen szabályozott környezete fogyasztói magatartásváltozást okozott, ezért jelentős szemléletváltásra van szükség: a fenntartható vízfogyasztás fogalmát újra meg kell ismertetni a lakossággal. 


Az előadó szerint új víziközmű rekonstrukciós stratégiára, illetve Átfogó, integrált közműfejlesztésre van szükség, amely lehetővé teszi a robusztusabb rendszerek kialakítását.


A prezentáció ITT elérhető.


Lohász Cecília “Fürdésre kiválóan alkalmas?! Dunafürdő megvalósíthatósága” címmel a Város és Folyó Egyesület egyik projektjét mutatta be a szekcióban. A kutatás a Hajógyári-szigeten valósult meg. 1944 előtt Budapesten 9-10 folyami uszoda működött, amelyek az ostrom alatt megsemmisültek, de a nagy igény ellenére későbbi fahiány miatt ezeket nem építették újra. 1973-ban be is tiltották a fürdést a Dunában, majd hosszú évtizedekig nem történt ebben változás. 


2009-ben megépült az új budapesti szennyvíztisztító, a szennyező iparágak visszaszorultak, illetve a szigorúbb EU-s szabályozás miatt elkezdett javulni a Duna vízminősége. Az első kísérlet a Római-parton valósult meg, ahol 2021 óta az Óbudai Önkormányzat üzemeltet szabadstrandot. 


A vízminőség mellett más mentális gátak is vannak, mint például a folyam sodrása, a folyamon közlekedő járművek jelentette veszély. A budapesti részvételi költségvetési ötletek közé is beadta a Város és Folyó Egyesület a folyami uszoda koncepciót, de ez a Fővárosi Önkormányzat által elutasításra került pénzügyi és jogi indokok miatt. Ezért kezdték el a részletes háttértanulmány elkészítését. 


“Escherichia coli” és “Enterococcus faecalis”- ettől félünk leginkább, ennek a mennyiségét szükséges megvizsgálni a vízben, ha ezek határérték alatt vannak, akkor fürdőzésre alkalmas lehet egy víztest. A kutatócsapat 4 helyszínen 6 alkalommal végzett akkreditált mintavételt. Az adatokból látható, hogy a legtöbbször határérték alatti eredményeket mutattak a vizsgálati helyszínek, amikor nem, annak oka az árvizes vagy hevesebb esőzéses időszakok voltak. 


A Valyo által végzett kutatás megmutatta, hogy folyamatos méréssel és helyszíni kommunikációval biztonságos fürdőhelyek nyithatóak a belvárosban. A vizsgált területek közül a Gellért téri helyszín nem javasolt folyami uszoda létesítésére, viszont a Hajógyári-szigeten szabadstrand, a pesti alsó rakparton Dunafürdő javasolt, rendszeres mérésekkel. 


A prezentáció ITT elérhető.


A következő előadásban Csomós György számolt be kutatási eredményeiről “A hazai nagyvárosok beépített területének növekedése mögött álló folyamatok feltérképezése” címmel. 


Az előadó kiemelte, hogy Magyarországon évente 6000 hektárral csökken a mezőgazdasági terület, ami egybevág más kelet-közép-európai országok adataival is. A kutatásban azt vizsgálta, hogy milyen összetevőkből, tényezőkből áll ez a folyamat. A vizsgálatba Budapest és 6 vidéki nagyváros került bele, a vizsgálati időszak pedig 2006-2018 volt. 


A kutatás keretében Debrecenben végeztek részletesebb esettanulmányt, hogy pontosan láthatóvá váljon, hogy mennyi mezőgazdasági terület veszik el valójában, illetve a kutatók modellezni kívánták, hogy mennyi további területvesztés várható. 


Debrecen esetében körülbelül 550 hektár tűnt el a vizsgált időszakban és további 250 hektár várható, hogy eltűnik a következő néhány évben. A legtöbb terület ipari vagy lakófunkció kialakítására került átsorolásra, a helyi építési szabályzatban rögzített kötelezettségek miatt 870 hektárból 200 hektáron kellett zöldfelületet létesíteni, így körülbelül 670 hektárral nőtt Debrecen beépített területe. 


Az előadó kiemelte, hogy a gyors ütemű városi szétterülésnek alapvetően két fő oka van: az egyik a kormány újraiparosítási, a másik pedig a családpolitikai célkitűzése. 

A Családi Otthonteremtési Kedvezmény hatására Debrecenben például 165 százalékkal, Kecskeméten pedig 600 százalékkal több családi ház épült, mint a kedvezmény bevezetése előtti időszakban. 


Felmerül a kérdés, hogy mit tehetnek az önkormányzatok. Bár számos agglomerációs településen az önkormányzatok már nem kívánják bővíteni belterületüket, másrészről az önkormányzatok vonzó családi házas övezetekkel tudják megtartani fiatal, képzett lakosságukat, amely hosszú távú prioritást jelent szinte minden településen, ezért néhány kivételtől eltekintve nem akadályozzák a további növekedést. 


A prezentáció ITT elérhető.


A következőkben Matécsa Hanna és Sándor Tamás “Áradástűrő fatelepítés az épített Duna-parton” címmel tartotta meg tájépítészeti fókuszú előadását. Az előadás elején az előadók hangsúlyozták, hogy bár a Duna egész Budapestet átszövi, mégis nagyon kevés helyen van valós kapcsolat a városszövet és a folyam között: a leggyakrabban az úttestek szeparálják el a Dunát a várostól. 


Az előadás fókuszában a nemrég elkészült Nemzeti Atlétikai Központ körüli 13 hektáros közpark hasznosítása volt. A közparkba számos funkciót terveztek, mint például futópályát, fitneszparkot, mászófalat, atlétikai játszóteret stb. 


Az előadók kiemelték, hogy a területen a CEMEX betonüzem évtizedeken keresztül szennyezte a Dunát: vastag betontakaró és szennyezett Duna-part jellemezte a területet. A tájépítész csapat célja volt, hogy egy funkciógazdag, zöld közpark jöjjön létre. A tervezéskor kihívást jelentett, hogy a terület minél inkább áradástűrő legyen., amit a tervezők áradástűréses ültetési technikával és a megfelelő termőközeg biztosításával kívánták kezelni. 

Az eredeti szakági terv ékelt kőburkolattal, merev vonalvezetéssel oldotta volna meg a terület hasznosítását. Az ékelt kőburkolat helyett görgeteg kőszórást és kútgyűrűs farendszert alakítottak ki. A kútgyűrűk lényege, hogy közvetlen kapcsolatot biztosít a talajjal, áradáskor megtartja a fát, kellő termőföldet biztosít és követi a part hajlásszögét. 


Az előadó zárásként kiemelte, hogy Budapest egy új, fásított, 750 m hosszú partszakasszal gazdagodott, amely szabadon látogatható a városi lakók örömére. 


A prezentáció ITT elérhető.


A dupla szekció második blokkjának első előadását Horváth Dániel és Till Angelika tartotta “Fenntartható városi farm modell Óbudán – természetalapú megoldások a nagyvárosi, kiskertes gazdálkodás ösztönzésére” címmel. Az előadásban felhívták a figyelmet arra, hogy a városi szétterülés egyre jelentősebb kihívást állít Budapest elé, ezért kezdtek el az óbudai Csúcshegyen egy városi farm modell kialakításán gondolkodni. A projekt egy INTERREG pályázat keretében valósul meg, amelyben Óbuda Önkormányzata vezető partnerként vesz részt Zágrábbal és Ljubljanával együttműködve.


A cél a korábbi zártkertes területek beépítése helyett a cél az volt, hogy a terület maradjon meg zöldfelületként. Két évvel ezelőtt egy óbudai igényfelméréssel kezdték meg a munkát. A terület körülbelül 10 százaléka van önkormányzati tulajdonban, miközben a csúcshegyi nyaralótulajdonosok és bérlők egyre kevésbé hasznosítják ezeket a területeket. 


A projektet egy több ezer m2-es, sok parcellából álló telken kívánja az önkormányzat megvalósítani. Hangsúlyozandó, hogy a projekt pilot jellegű, hiszen Csúcshegy több infrastrukturális kihívással is küzd. A zártkerten élők érdeke, hogy mielőbb vezetékes vízhez, jól járható utakhoz jussanak, a projektnek viszont más a fókusza. Ezzel szemben a Belső-Óbudán élők részéről nagy igény jelentkezik a közösségi kertek használatára, a kerületben működő 5 közösségi kert mind teljesen kihasznált. 


A projektben a BME és az Óbudai Egyetem hallgatóival is együttműködnek, ahol a szemléletformálási módszertant kívánják részletesebben kidolgozni. A városi farm első ütemének elkészülése 2025 nyarán várható. 


A prezentáció ITT elérhető.


A következő előadásban Sirkó Zoltán “Ökológiai zöldfelület a városban - a Rotary-sétány” címmel tartott előadást. A prezentációban a Rotary-sétányt mutatta be az előadó, mint egy olyan hódmezővásárhelyi jó gyakorlat, amely nemzetközileg is elismert. A sétány olyan kihívásokra kíván választ adni, mint a városi hősziget-hatás, a leromlott talajállapot, a biodiverzitás csökkenése, valamint a víz elégtelen mennyisége. 


Hódmezővásárhely a vizek városa a volt, történelmileg a téglagyártás egyik meghatározó központja. A tramtrain miatt sok kiselemes burkolatot felbontottak, ezeket igyekeztek felhasználni a beavatkozási területen,  ezáltal “a múlt is beépült” a sétányba. Helyi talajt, helyi növényeket telepítettek a sétányon, valamint természetes talajjavító anyagok használtak (például gombaszuszpenzió, alginit stb.). A több ezer évelőnövény, fa és cserje telepítése mellett fecskefészkeket, padokat és rovarhoteleket létesítettek. 


Az előadó hangsúlyozta, hogy a városi környezet adta infrastrukturális elemekkel integráltan jelenik meg az elkészült park és tanösvény, miközben ötvözi az épített örökséget és az ökologikus zöldfelületet, emléket állítva a régi vízi világnak.


A prezentáció ITT elérhető.


Ezután Takácsné Zajacz Vera előadása következett, aki “Intézménykertek szerepe a városi zöldhálózatfejlesztésben” címmel ismertette kutatását. Az előadásban először a városok fejlődéséhez kapcsolódó környezeti kihívásokra mutatott rá, különös tekintettel a városi hősziget hatásra (UHI). A városi hősziget hatás súlyosságára egy külföldi példát hozott: 2003-ban 1100 fő hunyt el Párizsban az extrém meleg következményei miatt. Ekkor 8-9 fokkal volt melegebb a városban, mint a környező településeken.


A hősziget hatás kezelésére a városi zöldfelületi rendszer fejlesztése lehet megoldás, azonban fontos kiemelni, hogy nem csak a mennyiség és a minőség, hanem az eloszlás kérdése is fontos egy sűrű beépítésű városi területen. Budapest zöldfelületi rendszere például egyenlőtlen eloszlású, a belső kerületek zöldterület-hiányosak, és gyakran a zöldfelületben bővelkedő kerületek is hiányt szenvednek a közösség számára feltárt zöldterületekben. A vonzáskörzeti és az elérhetőségi vizsgálatok azt mutatják, hogy sok városlakó nem jut hozzá a mindennapos rekreációt szolgáló zöldterületekhez.


A zöldterület-fejlesztés bár nem csak az élhetőséget növeli, hanem a környező terület ingatlanárait is, ez mégis kevésbé szerepel az önkormányzatok és a fejlesztők szempontjai között. Érdemes lehet olyan intézményi területekben gondolkodni, amelyek a helyi közösség számára megnyitva növelhetnék a városi zöldfelület-hálózatot.


Ezt követően az intézménykertek típusait is tekintette át az előadó, számos lehetséges hasznosítási példát felsorolva. Klasszikus megnyitható zöldfelületek lehetnek a kulturális intézmények megnyitott kertjei: művelődési otthonok, múzeumok kertjei vagy a rekreációs intézmények kertjei: fürdők, stadionok. Egy új irányvonalat képvisel a közigazgatási és az irodapiac zöldfelületeinek megnyitása, már meglévő jó gyakorlat erre a Graphisoft Park vagy az Eiffel tér. 


Kiemelendők még az oktatási intézmények zöldfelületei, ikonikus parkjai vannak például egyetemeinknek, de a 300 méteren belüli zöldfelületek elérését segítheti az általános és középiskolák kertjeinek megnyitása is. Az előadó az OASIS projektet említette példaként, ahol az elkövetkező években 800 párizsi iskolakertet nyitnak meg, ebből 100-at már át is adtak,így gyakorlatilag 300 méteren belül szinte minden párizsi lakos számára elérhető lesz közösségi kert. Hasonló kezdeményezés indult el Veszprémben és a MATE kampuszán is. 


Ezt követően az előadó a szakrális intézmények zöldfelületeiben rejlő potenciálról beszélt, mint például a templomkertek vagy a temetők. A temetők rekreációs vagy turisztikai célú használata Magyarországon jellemzően még mentális akadályokba ütközik, de a MATE-n jelenleg is folyik egy kutatás, ahol a turisztikai célból való megnyitás lehetőségeit kutatják magyarországi temetők esetében.

 

Egy következő jellemző kategória a szociális intézmények kertjei, a kórházi hasznosításra jó példát láthatunk például Bécsben. A kórházak olyan jelentős beékelődő zöldfelületekkel rendelkeznek, amelyek érdemben képesek a megnyitott zöldfelületek mennyiségét növelni akár a legsűrűbben beépített városszövet környezetében is. Hazai jó gyakorlat a Szent Ferenc kórház kertje, ahol a kórházban tartózkodó idősek napközben gyermekekkel találkozhatnak a kórház játszóterén, az “unokázás” élménye pedig egyértelműen támogathatja őket gyógyulásukban. Itt érdemes megemlíteni az előadó doktori disszertációját, amely “Kórházkertek a települési zöldhálózatban” címmel elérhető. 


A kutatás keretében feltárták, hogy Budapest kerületeiben mekkora növekmény lenne elérhető a fent ismertetett intézményei kerttípusok megnyitásával. Meghökkentő eredmények születtek: míg a VII. kerületben 36 százalékos, a IX. 103 százalékos, de még az igen zöld XII. kerületben is 12 százalékos növekmény lenne elérhető. 


A prezentáció ITT elérhető.


A szekció utolsó előadója, Hoyk Edit “A városi villámárvizek hatásainak lehetséges kezelése esőkertekkel – esettanulmány Kecskemét példáján” címmel tartott előadást. Egy olyan településen is egyre nagyobb kihívást jelent a villámárvizek kérdése, ahol nincsen felszíni vízfolyás, mint például Kecskemét. A kutatás célja az volt, hogy egyrészt kialakítsanak egy kísérleti esőkertet, másrészt pedig a belvárosban egy a villámárvíz által leginkább érintett vizsgálati területet. 


A kísérleti esőkertbe 8 növénytípust ültettek, fele arányban olyanokat, amelyeket a szakirodalom esőkerti növényként javasol, a másik felét pedig szárazságtűrő fajtatípusokból. A tapasztalat az volt, hogy a szárazságtűrő növények bizonyultak életképesebbnek. 

A belvárosban lehatárolt területet 12 kisebb szektorra osztották burkolási arány, úthálózat és az épületállomány szerint, amelyeket QGIS-programban vizsgálták tovább. A cél az volt, hogy azonosítsák, hol és hány esőkertet lenne érdemes létesíteni, illetve hogy ezek az esőkertek potenciálisan mennyi vizet lennének képesek megtartani, lefolyásukat késleltetni. 


Az esőkert-potenciál felmérése a területre megmutatta, hogy a tervezett esőkertek több mint 1500 m3 esővizet lennének képesek befogadni (ez kb. 10 mm esővíz mennyiségének összegyűjtését jelenti). Még a nagy esőzések (pl. 10 mm/nap) során keletkező esővíz jelentős részét hatékonyan lehetne tárolni a terület esőkert-rendszerében. 


Az előadó összefoglalásként elmondta, hogy a mintegy 1,5 km2-es vizsgálati területen 60 db kisebb esőkert kialakításával min. 1,5 millió liter esővizet lehetne visszatartani átlagos csapadékesemények során. Kiemelte, hogy a természetközeli megoldások (pl. esőkertek) használata költséghatékony és fenntartható módja a vízmegtartásnak; a kék-zöld infrastruktúra elemei megfelelő módszert jelentenek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. 


A prezentáció ITT elérhető.


24 megtekintés0 hozzászólás

Kommentarer


bottom of page