A „Helyi innováció alkalmazása különböző kontextusokban” című szekció a XXX. Országos Urbanisztikai Konferencia kora délutáni panelblokkjában, a Csillaghegy teremben valósult meg Jóna László (Széchenyi István Egyetem, HUN-REN KRTK RKI NYUTO) és Szalai Ádám (Regionális Kutatások Intézete, Alföldi Tudományos Osztály) vezetésével.
A szekció első előadója, Borbély Marcell “Mesterséges intelligencia alkalmazásának lehetőségei a hazai urbanisztikában” címmel adott elő. Az előadásban először a mesterséges intelligencia fejlődésének szintjeit mutatta be az előadó a “reaktív gépek” és az “önálló AI” felől haladva a “tudatos AI” és a “szuper AI” felé. Míg előbbi kettő már mindennapjaink részét képezik, utóbbi kettő jelenleg fejlesztés alatt, illetve még csak koncepcionálisan létezik.
A kutatás fókuszában az állt, hogy felmérje az AI ismeretének és a jövőbeni alkalmazási lehetőségeit a hazai várostervezéshez és -fejlesztéshez kapcsolódó szakértők körében. Az online kérdőíves kutatás (n=114) a demográfiai blokkon kívül két fő részt tartalmazott: az első a AI-val kapcsolatos általános ismereteket vizsgálta, míg a másik a várostervezéshez kapcsolódó AI ismereteket. Összesen 15 válaszadó jelölte, hogy van tapasztalata az AI alkalmazásával kapcsolatban a várostervezésben, ebből 5 a valós tapasztalat, azaz a válaszadók 4,4%-a.
A fő következtetéseket tekintve elmondható, hogy nemzetközi összehasonlításban is alacsony az AI ismerete hazánkban, de számos esetben látható az is, hogy az AI fogalmának ismerete is pontatlan. Jelentősen függ a válaszadók esetében a korábbi projektekben való részvételtől, hogy kinek van tapasztalata az AI használatával a várostervezésben és nem feltétlenül látható korosztályos, végzettségbeli vagy más különbség.
A prezentáció ITT elérhető.
A szekcióban “Helyidentitás és helykötődés az ott született és a beköltöző lakosok körében három magyar városban” címmel adott elő Keszei Barbara, Hübner Andrea és Benkei-Kovács Balázs.
A kutatás arra fókuszált, hogy a helyhez való kötődés és a hely ismertsége hogyan függ össze az ott született (őslakos)és a beköltöző (nem őslakos)lakók körében az odalátogatóknak ajánlandó helyekkel összehasonlításban. A szerzők a helyidentitást mint a helyhez való kötődést és a hely ismertségének függvényében vizsgálták.
A kutatás során vizsgált három település (Vác, Göd és Fót) egymás szomszédságában fekszenek a Dunától keletre, Budapest 50 km-es körzetében.
Az adatgyűjtés alapján megállapítható, hogy az épített örökségi helyszíneket a lakosok magasabbra értékelik, mint a helyi örökség más fajtáit. Vác városában, amely több műemlékkel és templommal rendelkezik, mint a környező települések, a helyi lakosok helyhez kötődése erősebb. Nagyon érdekes eredménye a vizsgálatnak, hogy az nem őslakosok a kisebb városokban, mint Göd vagy Fót, lényegesen magasabbra becsülik a kiemelt helyi értékeket, mint az őslakosok és ez az aránykülönbség a résztvevők százalékos arányában majdnem a dupláját éri el.
Kisebb városokban a lakosok kettős identitása mérhető: a nem-őslakosok sokkal inkább kötődnek a helyi értékekhez, mint az őshonos résztvevők. A vizsgálat eredményei helyi jelentőségűek, de általánosíthatók a nyugati országok lakosainak kulturális értékfelfogására.
A prezentáció ITT elérhető.
A szekció harmadik előadását Polgár Jónás (LEED Helyi Gazdaság- és Foglalkoztatásfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft.) ismertette “Bor, mámor és vidékidill a Somló hegy környékén” címmel. Az előadó először a Somló vidékének fő földrajzi és társadalmi jellemzőit ismertette, majd kitért arra az átalakulásra, amely a 2000-es évektől bontakozott ki a borrégióban. Infrastrukturális fejlesztések (utak, támfalak, elektromos hálózat), beruházások követték egymást és egyértelmű fejlődés volt tapasztalható a borok minőségében, valamint megjelent a pezsgőkészítés is. A borturizmus megjelenésével fokozatosan átalakult a helyi gazdaság, Doba, Somlójenő, Somlóvásárhely településeken a vidéki dzsentrifikáció jellemzőit kezdték tapasztalni a helyi lakosok.
Ahogyan a Somló térsége a magasabb státuszú vendégek célpontjává vált, számos ökológiai és gazdasági kihívás is felmerült, egyre egyértelműbbé vált a dilemma: lehetséges-e megőrizni a Somló hagyományos tájkarakterét úgy, hogy közben fejlődik a turizmus? Az ivóvízzel, termőterületekkel és a beépítettséggel kapcsolatos kihívások kezelésére a helyi önkormányzatok, civil szervezetek egyeztetésbe kezdtek és elindult a helyi gondolkodás egy “Somló törvény” megalkotása érdekében.
A prezentáció ITT elérhető.
Comments